Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI. 25 az Orléanais homokja, mely a mi alsó-mediterránunkkal egykorú. Az eggenburgi szegényes maradványokkal a beocsini faj nem volt egybevethető. Végre fölemlítem még a Testudo Lamanoni GRAY fajt,

1 mely az Aix vidéki tercziér gipszes mészből került ki. Ez is rendkívül magasra domborodó alak és így távol áll a beocsini fajtól. Ezeken kivül van még a kevésbbé jól meghatározott, csupán egyes elszigetelt vázrészekre alapított fajoknak egész sora. melyeket bízvást mellőzhetek, miután a beocsini maradványokat azokkal összehasonlítani alig lehet. A röviden áttekintett eddigelé ismeretes, tökéletesen és biztosan meghatározott fossilis Testudo-fajok közt tehát —a mint láttuk egyedül a Test. antiqua BRONN az, mely beocsini fajunkra emlékeztet, és szintúgy, mint ez is, legközelebbi rokona a recens T. graeca-nak. De minthogy a beocsini fossilis faj mind a kettőnél nagyobb termetű, kerekdedebb körvonalú és laposabb, és minthogy a hátpaizs csigolya-lemezeiben is lényeges alaki eltérések voltak kimutathatók : ezek egyikével sem azonosítható. Én tehát előfordulása területéről syrmiensis faji névvel vezetem be ezt az érdekes kihalt fajt az irodalomba. A beocsini czementmárga halfaiinulájának méltatása tekintettel ennek qeologiai jelentőségére. Ide nem számítva a Gyrodus sp. egyetlen kövezetfogát, mely valószínűleg idősebb rétegből mosatott belé, a beocsini czementmárgában eddig talált halmaradványokat, a megelőző részletes tárgyalás alapján, a következő nemekre és fajokra lehet vonatkoztatni : I. Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. „ _____ i. gy. Brosmius Strossmayeri KRAMB.-GORJ. _ _ e. gy. 3. Splu/raetiodus hexagonalis n. sp. _ _ _ _ __ _ gy. 4. Serranus sp. ind. ______ . _ _ n. gy. 5. Lates pliocaenus n. sp. _ _ ________ e. gy. Ha ezt a kis jegyzéket áttekintjük, mindenekelőtt az tiinik fel, hogy ezt a faunulát kizárólag tengeri halak alkotják. A Lates-genus fajai ugyan mai napság a Nilus, a Ganges és az ausztráliai folyamok lakói ; de az eddig ismeretes fossilis Lates-fajok kivétel nélkül mind tengeri rétegekben találtattak, és így kétségtelenül tengerlakók lehettek. A beocsini Lates-i&j is termetre és nagyságra inkább a lajtamészböl ismeretes 1 CUVIER G., Recherches sur les oss. foss. 183G-iki (14-ik) kiad. IX. k. 48(i. 1.