Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)
Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai
A BEOCS INI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI. 27 A beocsini faj hátpaizsának méretei, a megtartott részből következtetve és számítva, a következők : Hossza a farlemez csúcsától a 4-dik csigolyalemez mellső végéig 17*8 cm. ; ebből a liozzá legközelebb álló T. graeca és antiqua méretviszonyait szem előtt tartva, teljes hosszúságát legalább 32 cm.-nek lehet számítani; legnagyobb szélessége pedig a hát közepe táján 27 cm.-re tehető. Ezekből a méretekből tehát meglehetősen rövid ellipsis-alakra lehet következtetni. A kinőtt T. graeca-nak hossza HABERLANDT szerint csak 25—26 cm., az összehasonlításra szolgáló T. graeca var. Boettgeri MO.TS. példányé lí) cm., a T. antiqua-é pedig kb. 18*8 cm. A beocsini faj tehát mind a kettőnél nagyobb. De a hátpaizs kerületének alakja is eltér ennél a két fajnál ; mert a legnagyobb szélesség azoknak hátulsó vége felé esik, a honnan oldalaik a pajzs közepe felé összehajlanak ; míg a beocsini fajnál a legnagyobb szélesség a közepe táján van. De a farlemez (Pygale), a farklemez (Supracaudale) és az előttük következő csigolyalemezek alakjaiban is elég feltűnő különbségek mutatkoznak a három fajnál. A T. graeca farlemeze aránylag legkeskenyebb, a T. antiqua-é pedig legszélesebb, míg a beocsini fajé a kettő között áll. A farklemez ellenben aránylag legszélesebb az antiqua-nál, kevésbbé széles a graeca-nál és legkeskenyebb a beocsini fajnál. Továbbá, míg a beocsini Tcstudo-nak fenmaradt 5 hátulsó csigolyalemeze többé-kevésbbé lapított részarányos hatszögü, addig a T. graeca utolsó farklemeze hoszszas épnégyszögű, az antiqua-nál pedig a 4-dik lemez tompított csúcsú négyzet, az 5-dik (a fejtől számítva) négyzet alakú. A borda- és a peremlemezek alakjában már alig van külömbség a három faj között ; de van különbség azoknak vastagságában, a mint már kiemeltem volt. A winterthuri felső édesvízi molasséből való Testudo Eschert PICT. et HUMB. 1 közel áll az antiqua-hoz; de a bordalemezek alakjában eltérés mutatkozik, valamint peremlemezei is keskenyebbek és magasabbak. E tekintetben tehát a beocsini Testudo-tói is elüt. A pikermii alsó-plioczén (a beocsini czementmárgával kb. egykorú) csontbrecciából való Testudo marmorum GAUDRY,- mely az Afrikában élő T. pus illa SHAW. fajhoz áll legközelébb, kisebb termete és jóval domborúbb hátpaizsa révén már külsőleg is nagyon eltér a beocsini fajtól ; de még nagyobb az eltérés csigolyalemezeinek alakjában és egyebekben. PICTET F. L. 1 v-re kisebbített rajzát közölte «Traité de Paléontologie» czímü kézikönyvében. Paris, 1851 (p. 443. Pl. XXII. fig. 1 a, b). 1 Monographie des Chéloniens de la Molasse suisse. 1856. p. 17. - Animaux fossiles et géologie de l'Attique. Paris, 186-2—67. p. 316. Pl. LX. fig. 1-4.
