Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)
Győrffy, I.: A magyarföldi flóra új Gymnadenia-faja
A MAGYARFÖLDI FL ORA L'J GYMNADEN 1A-FAJA. 243 káról vett felületi metszeten még szembetűnőbb az epidermális sejtek megnyúlása, úgy bogy szinte (az organikus tengelyivel szintén párhuzamosan futó) prosenchymatice megnyúltaknak mondhatók, melyeknek lánczolatát elég sűrűen szakítják meg a légzőnyílások, melyeknek körvonala négyszegletesnek mondható (6. ábra). A levél főerének keresztmetszetében a levélnek mindkét színén egy rétegű, vékony falú, nagy üregű epidermist látunk, melynek cuticulája ránczos, és mely a palissad- és szi"vacsparenchvmára nem differentiálódó, tehát «homogeneus» szerkezetű chlorenchymát zárja, közbe (7. ábra). A chlorenchymában egyes nagyobb üregű, vastagabb falú tömlőket látunk, a melyekben raphida-nyalábok ^ vannak, s a melyek jellemzőleg mindig az organikus tengely /e megnyulási irányában helyezkednek el, tehát a levelek hosszában. Az egyes kristályokat gumminyálka anyag tapasztja egymáshoz. A levél felső epidermisének sejtjei, a mint az ábra is mutatja, jóval nagyobb üregűek, mint az alsóé, mely utóbbi sejtjeit elég bőven szakítják meg a légzőnyílások. A légzőnyílások zárósejtjein úgy az epi-, mint a liypobasalis euticularis lécz meg van 9. ábra. (8. ábra). Hogy úgy színén, mint fonákán légzőnyílásai vannak, az abból magyarázható, hogy a levelek állása megközelítőleg verticális. — A levél legnagyobb átmérőjű a főér keresztmetszetén, lemeze azután ékalakűlag Ifi*
