Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI. 19 a fogak alakjában és szerkezetében, hogy a fossilis maradványokat nem lehet ebbe az élő szembe sorolni. COPE (Vertebrata of the cretaceous Formations of the West. 1875) egy második rokon nemet is állít fel Protosphyraena néven a krétából, melynek ethmoideumja kardlorma nyújtványnyal van ellátva, és ezt a két kihalt nemet egy külön családba foglalta össze, melynek a Saurodontidcie nevet adta. Úgy látszik, hogy a beocsini maradványok az eddigelé ismertetett Sphyraenodus-ï-àjok közt a legifjabbak. Az AGASSIZ-ÍŐI (id. m. V. k. 98 1.) felállított fajok (Sphyraenodus prisons és crassidens) Sheppy sziget londoni agyagjából, tehát a középeoczén emelet legmélyebb szintjéből valók. Közülök azonban csak a Sph. priscus-n&k adja leírását és rajzait (26. tábla 4 6. ábrái). Ennek fogai ugyanolyan kúpos alakúak, mint a beocsini fajéi. A fogkúpon ennél is sűrű hosszanti ránczok vannak, melyek majdnem a csúcsig terjednek, de fokozatosan elmosódnak. Arról azonban nincs említés téve, hogy kerülete legömbölyített szögletes volna, mint a beocsini fajé. Itt is az összes fogak csaknem ugyanolyan nagyságúak és alakúak, t. i. kúposak, gyengén lapítottak, alapjukon vastagok és csúcsuk felé kampósan behajlók. Az állkapcsok csontjainak felülete rostozottnak látszik. HERM. v. METER (id. m. p. 280, tab. XXXIII, fig. 13—14) a flonheimi tengeri homokból (középoligoczén emelet) a Sphyraenodus-nak két faját irta le. a Sph. ü nyúl idus-1 és a Sj>h. conoideus1. A Sph. Ungulalus állkapcsa és fogsora közel jár a beocsini maradványokhoz és csak valamivel kisebb halra utal. A 10*2 cm. hosszú fogperemen 10, csaknem egyforma fog van szilárdan beékelődve és körülbelül ugyanolyan széles fogközökkel elválasztva, mint a minők a fogak alapjai. Ezeket a közöket is az elhasznált fogak gödreinek mélyedései vagy ezek nyomai töltik ki. Az állkapocsból merőlegesen kiemelkedő fogak kívülről befelé 5 mm. szélesség és 3'5 mm. vastagság mellett erősebben lapítottak, mint a beocsini fogak, tehát inkább lancetta-formájuak, oly módon, hogy külső lapjuk valamivel laposabb, mint a belső, és hogy elől-hátul éles élbe mennek át. Csúcsuk kevésbbé görbül befelé, mint a beocsini fogaké, tehát nem olyan horgasak, mint ezek. A Sph. conoideus fogai tompa kúpos alakjuknál és erősen megvastagodott alapjuknál fogva első tekintetre annyira elternek úgy a lingulatus-tói, mint a beocsini fogaktól hogy az összehasonlításnál nem jöhetnek komolyan tekintetbe. Ugyancsak Sph. lingulnlus-nak határozott megE. WnrriCH tid. m. p. 7. tab. I. fig. 9) egy állkapocs töredeket 3 foggal, melyet a mainczi medenczének tengeri homokjából Alzey mellett kapott. A fogak ennél is nyúlánkabbak. erősebben lapítottak és kevésbbé kampósak, mint a beocsiniek.