Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Az évszak műtárgya. Kamarakiállítások az Antik Gyűjtemény rendezésében

ahogy ezt a budapesti váza alján lévő lyuk is tanúsítja. így a szinte teljesen szimmetrikusan ábrázolt lovas ifjak harcának egyetlen lehetséges értelmezése: mortis et vitae indicium,. A váza nyakát és testét borító burjánzó növényi díszítésből kinövő női fejek egy lehetséges magyarázat szerint a „virágzó túlélés"-re utalhatnak. Egykor Enyedi Lukács - 1845-1906, a századforduló közéletének egyik jelentős alakja, a Szegedi Napló című napilap alapítója - gyűjteményébe tartozott az az ülő nőalakot ábrázoló római márványszobor, amelyet ősszel (szeptember 9.-november 16.) láthatott a közönség. Enyedi valószínűleg Olaszországban vásárolta a szobrot, amelyet halála után elárvereztek. Az ötvenes években a Lukács fürdőből került a Budapesti Történeti Múzeumhoz, majd onnan 2008-ban, hosszú távú letétként az Antik Gyűjteménybe. A több helyen kiegészített szobrot rossz állapota miatt sürgősen restaurálni kellett. A bravúros restaurálást Konkoly György és Varga József kőfaragó-restaurátorok végezték el, a Nemzeti Kulturális Alap segítségével. A szobor szétbontása során alapos technikai vizsgálatra is sor került. Kiderült, hogy a hátoldalát részben egyenesre levágták, részben, a vállrészen, durván lefaragták. Ennek nyomán feltételezhető, hogy a nőalak eredetileg magas támlájú trónuson ülhetett, amelyet sérülés következtében alakíthattak át zsámollyá. Az ábrázolt alak meghatározásában fontos szerepet játszó fejről azonban egyelőre nem lehetett megállapítani, hogy ókori-e, vagy modern kiegészítés. Ha ókori és eredetileg is a szoborhoz tartozott, akkor az idealizált arc jobban beleilleszthető egy támlás trónuson ülő istennő (Iuno, Démétér) ábrázolási szkhémájába. Ha a nőalak eredetileg mégis zsámolyon ült, akkor római asszony sírszobra lehetett, ebben az esetben viszont portréfej tartozhatott hozzá. Az egyelőre „Enyedi Iuno"-ként ismert szobor a faragás stílusa alapján a Kr. u. 2. század első évtizedeiben készülhetett. A téli kiállítás (november 25.-2009. március 1.) az Antik Gyűjtemény centenáriumi rendezvénysorozatába illeszkedett. AThesszaloniki Régészeti Múzeum az évforduló tiszteletére és a Szépművészeti Múzeummal tervezett együttműködés nyitányaként adta kölcsön a II. Philippos és III. Mexandros korából (Kr. e. 4. század második fele) származó egyik leggazdagabb és legjelentősebb észak-görögországi leletegyüttes néhány darabját. A Symposion Makedóniában című kiállításon (IGEP) bemutatott öt ezüst- és három bronzedény 1962-ben került elő egy több mint száz tárgyat tartalmazó sírból a Thesszalonikitől északra fekvő Derveni közelében. Az ókori Lété temetőjéhez tartozó úgynevezett B sír több tucat ezüstből és bronzból készült, symposionokon használt edényt is rejtett. A kiállításra összeállított készlet a bor tárolásához, előkészítéséhez, felszolgálásához és fogyasztásához használt edényekből állt. A bronztárgyak különleges összetételű ötvözetből készültek, amellyel készítőik az arany színét utánozták. Közülük az amphora egy ritka, fedeles típusba tartozik, amely a temetkezésnél jóval korábban,