Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Zuhanás a világba. A manierizmus művészete Európában
ZUHANÁS A VILÁGBA. A MANIERIZMUS MŰVÉSZETE EURÓPÁBAN STURZ IN DIE WELT. DIE KUNST DES MANIERISMUS IN EUROPA Hamburg, Bucerius Kunst Forum 2008. november 15.-2009. január 11. Kurátorok: Michael Philipp, Tátrai Vilmos, Ortrud M^estheider STURZ IN DIE WELT. Dl F KUNST DES MANIERISMUS IN EUROPA. SZERK. MICHAEL PHILIPP, TATRAI VILMOS. ORTRUD WESTHEIDER, H I RMER VERLAG, MÜNCHEN 2008. 256 OLDAL. 184 ILLUSZTRÁCIÓ, ISBN 978 3 7774 4455 0 A Bucerius Kunst Forum épületének bővítési munkálatai kényszerűen lerövidítették az eredetileg három hónaposra tervezett kiállítást, amely azonban így is, mind tartalmában, mind látogatottságában sikeresnek bizonyult. A kiállítás valamennyi műtárgyát a Szépművészeti Múzeum kölcsönözte, ismételten bizonyítva, hogy gazdag anyagából átfogó, tematikus tárlatok is rendezhetők. A választott korszak mintegy magától értetődő módon kínálta azt a lehetőséget, hogy festmények, egyedi és sokszorosított grafikák, valamint szoborművek együttesen kerüljenek bemutatásra. Többek közt Pontormo, Giulio Romano, Parmigianino, Perino del Vaga, Francesco Salviati, Lelio Orsi és Bartolomeo Passerotti egy-egy rajza tette lehetővé, hogy Hamburgban a manierizmus néhány olyan főszereplője is jelen legyen, akitől a Régi Képtár nem birtokol festményt. A metszetek pedig, egyedi értékük mellett, érzékeltették azt a kimagaslóan fontos szerepet, amelyet a sokszorosított grafika játszott a manierista formarepertoár terjesztésében. A Leonhard Kern fából faragott Három Gráciá'ya és a kisbronzok alkotta csoport annak a művészettörténeti ténynek az érzékletes megjelenítéséhez volt nélkülözhetetlen, hogy a reneszánszhoz képest a manierizmusban az ókori művészet hatása egyre összetettebbé vált, és intenzitása is tovább növekedett. A festmények válogatásának csak egyik, de nem mellékes szempontja volt, hogy a kiállítás gerincét élvonalbeli művészek minden mércével mérve jelentős művei alkossák. Bronzinótól a Pásztorok imádása, Garofalótól a Krisztus és a házasságtörő asszony, Tintorettótól a Herkules kiűzi a faunt Omphale ágyából, Heemskercktől a Krisztus siratása, Wtewaeltól a Paris ítélete vagy Greco Angyali üdvözlett vitán felül ezt a legmagasabb színvonalat képviselték. Az elmúlt egy-két évtizedben szerzeményezett, a viszonylag friss mestermeghatározással rendelkező, vagy az újonnan restaurált művek a korszak specialistái számára tették vonzóvá a kiállítást. A teljesség igénye nélkül, Michèle di Ridolfo, Prospero Fontana, Aurelio Lomi, Johann Rottenhammer, Francesco Montemezzano, Maerten van Heemskerck vagy Frans Floris egyegy festményét sorolhatjuk az ilyen alkotások közé. Heemskerck Krisztus siratása például most