Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. Archaizmus és történeti érzék az ókori Egyiptomban
még ismeretlen műtárgyaira támaszkodott, ezeket a koncepciót megálmodó olasz kurátor, Francesco Tiradritti válogatta össze kivételes szakértelemmel. A tárgyi anyag a Ljubljanában megrendezett tárlathoz képest némileg módosult, viszont tudományos szempontból nem elhanyagolható, hogy ezáltal lehetőség nyílt a Szépművészeti Múzeum míves későkori plasztikáinak, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum és a szombathelyi Savaria Múzeum jóvoltából az egyiptomi kultuszok impozáns pannóniai emlékanyagának tágabb történeti kontextusban történő bemutatására. A kiállítás kétségkívül legbecsesebb darabja a Palermói Kő, egy mindkét oldalán vésett kőtábla volt, mely kuriozitása mellett (évtizedek óta ez volt az első alkalom, hogy elhagyta a Sahnas régészeti múzeumot) a narratív történetírás és az ország történetét az időrendbe állított királyok uralkodásának összességeként elképzelő egyiptomi történetszemlélet közötti különbségekre is rávilágított. A Palermói Kőtől indulva, a domborműveken, körplasztikai alkotásokon és architektonikái elemeken keresztül nemcsak a reneszánsz művészetében majdan visszaköszönő műfaji ideáltípusokat, az óegyiptomi művészet nyelvének kodifikált formáit ismerhette meg a múzeumlátogató nagyközönség, de ízelítőt kaphatott az archaizálás és a múlt felé fordulás különböző fajtáiból is. Az országegyesítő II. Mentuhotepet ábrázoló újbirodalmi kisplasztika a tettei okán az utókor emlékezetében megtartott és helyi „védőszentként" tisztelt történeti figurákat példázta, míg II. Ramszesznek az egyiptomi világrend alapját, isten és király kapcsolatát megörökítő, valószínűleg Abüdosz ősi városából származó mészkő szobra mint a hosszú uralkodást átható archaizálás, a múlt felélesztésére irányuló törekvés mementója került bemutatásra. A múltra propagandisztikus és legitimációs szándékkal hivatkozó emlékek körét egyebek között a líbiai származású I. Oszorkon szfinxszobra vagy a Lépcsős Piramis szerddbjában (szoborkamra) talált Dzsószer-plasztikára (III. dinasztia) emlékeztető kalcit királyszobor képviselte, utóbbi a XXX. dinasztia vagy II. Ptolemaiosz uralkodása alatt keletkezett. A szigort és merevséget, ami a XXV-XXVL dinasztia időszakát megelőző és követő korok emlékanyagának rendezésében megnyilvánult, az egyiptomi reneszánsz művészetének sokszínűségét felvillantó tárlók szellősebb elhelyezése oldotta, a lehető legnagyobb mozgásteret kínálva a látogatóknak az egyes tárgyak szabad, több nézőpontból történő tanulmányozására. A kiállított tárgyak egyediségét a helyi fényforrásokkal történő megvilágítás tovább hangsúlyozta, mintegy sugallván a látogatók számára, hogy a szinaptikus kapcsolatok itt és most elsődlegesen nem egy adott kor műalkotásai, hanem a relatív múltból vett minták és későkori másuk közt érvényesek. Harwa, a XXV. dinasztia idején élt előkelő kockaszobra nem hivatali utódjának, Ahimenrunak azonos típusú plasztikájára, sokkal inkább Ptahanh XVIII. dinasztia idején kifaragott kockaszobrára rímel; s hasonlóképpen, az Abüdoszból származó szaita buszt