Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - A szépség vonalai
A kiállítás és a kapcsolódé) katalógus a tárgyalt korszak egyes szakaszaiban egyszerre kínált tematikus és időrendi megközelítést a rajzokhoz. A grand siècle antik mitológián alapuló tematikát kedvelő, pompázatos, allegorikus palotadekorációihoz kapcsolódó vázlatait, Charles Le Brun, Antoine Coypel, François Lemoyne müveit, a rokokó), többek között Claude Gillot, Watteau rajzai követték, amelyekben a színházhoz és zenéhez kapcsoló témakör és az irodalmi illusztráció mellett felbukkannak az egyszerűbb, mindennapibb témák, portrék, életképek, táj- és állatábrázolások. A királyi udvar ugyanakkor továbbra is elvárta a vallásos témájú ábrázolásokat, de a versailles-i királyi kápolnába szánt angyalalak kacskaringós vonalvezetése is inkább a rokokó ízlésvilágát, könnyedségét, semmint az elmélyült áhítatot tükrözi (ifj. Louis de Boullogne). De éppen az udvar támasztotta kívánalom honosított meg egy új műfajt a francia festészetben, a természettudományos hűségű állatfestészetet, amelyet a vadaspark krónikása, Jean-Baptiste Oudry művei jeleznek, aki tájképi hátterű szőnyegkartonok tervezéséhez - Claude Lorrain nyomdokaiba lépve - a természetben rajzolva tanulmányozta a fényviszonyokat. A vendégkiállítás kimerítő választ adott arra a kérdésre is, hogy mire használták a rajzot ebben a két évszázadban. Megismerhettük a szerteágazó funkciókat, amelyek életre hívták a nyolcvannégy kiállított lapot: a rajz hol festményhez, freskóhoz, falikárpithoz készült előtanulmány, részlet vagy a megrendelőt meggyőzendő részletgazdagon kidolgozott kompozíciótanulmány, hol kereskedelmi céllal készült önálló mű, portré vagy történelmi esemény megörökítése, erkölcsi tanulságot hordozó antik történet, amelyet metszetek ezrein kívántak terjeszteni, hol pedig saját kedvtelésből és saját mintarepertoár céljából papírra vetett tanulmány. Számos esetben ritka, dokumentum értékű művekről van szó, hiszen az egyébként páratlanul sérülékeny grafika sokszor maradt egyetlen tanúja elpusztult francia paloták díszeinek, festményeknek, freskóknak és kárpitoknak, teljesebbé téve az utókor képét egy korról, amikor Franciaország kulturális tekintetben Európa-szerte közfigyelem és közcsodálat tárgya volt - nem először és nem utoljára. A kiállítás szervezőmunkáját Romek Dóra segítette, belsőépítészeti harmóniáját - egyik utolsó munkájaként - Héjjas Pál (f2008) szép terve biztosította. Gila Zsuzsanna
