Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Albert főherceg (fl621) a ravatalon. Egy régi-új szerzeményű képről

felívelő periódust jelentett a korábbi, vallási nyugtalansággal és háborúkkal terhes évekhez képest. Az elszakadásukért küzdő északi tartományokkal 1609-ben kötött tizenkét éves fegyverszünet a dél-németalföldi területnek gazdasági prosperitást és kulturális felvirágzást hozott.

15 A főhercegi pár ízlésének és mecénási tevékenységének köszönhetően uralkodásuk alatt a flamand művészet felvirágzott. Udvari építészük, Wenceslas Coberger nevéhez fűződik többek közt a tervuereni és mariemonti kastélyok renoválása, illetve átépítése, továbbá az ő tervei alapján épült fel a sarutlan karmeliták brüsszeli temploma és kolostora, valamint a scherpenheuveli SzűzMária-zarándoktemplom. Udvari szobrászukká a szobrászfamíliából származó Robrecht de Nole-t nevezték ki, akinek legjelentősebb munkái között a brüsszeli Szent Gudule-templom új szentélyrekesztőjét, Ernő főherceg síremlékét, a sarutlan karmeliták temploma, illetve a scherpenheuveli zarándoktemplom több szobrát, valamint a főhercegi pár három rezidenciájának szobrászi díszítését említhetjük. Albert és Izabella udvari festői között nem kisebb mestereket találunk, mint Otto van Veen, Hendrick de Clerck, Denis van Alsloot és természetesen maga Rubens, valamint a főhercegi pár által leginkább kedvelt id. Jan Brueghel. A legkülönfélébb műfajokban készült alkotások nemcsak a főhercegi reprezentáció eszközei voltak, hanem jelentősen hozzájárultak annak a képnek a kialakításához, ahogyan az uralkodópár magát láttatni kívánta.

16 Ennek megfelelően a hagyományos értelemben vett portrékon kívül olyan képeken is találkozunk Albert és Izabella képmásaival, amelyen például múgyűjteményt tekintenek meg (Willem van Haecht, Cornelis van der Geest képgyűjteménye a főhercegi pár látogatásakor, 1628, Antwerpen, Rubenshuis); kipróbálják a céllövészetet (Ismeretlen festő, A főhercegi pár a Szent György-céh ünnepén a Kouteren, 1618-ban, Gent, Bijloke Museum); őzek, szarvasok és szárnyasok között sétálnak (id. Jan Brueghel, A főhercegi pár a brüsszeli parkban, Antwerpen, Rubenshuis) vagy falusi ünnepségen vesznek részt (id. Jan Brueghel, Parasztlakodalom a főhercegi pár részvételével, Madrid, Prado). Az Mbert és Izabella udvara által képviselt szellemiségnek emblematikus összegzését adja id. Jan Brueghel Rubensszel közösen festett, az öt érzéket ábrázoló festménysorozata. A képek, amellett hogy betekintést nyújtanak a főhercegi pár műgyűjteményébe, allegorikusán utalnak az uralkodók különböző erényeire: a Látás a tudomány és művészet teremtette alkotások szemlélésére, valamint a befelé figyelésre, az önvizsgálatra és ezzel együtt a tiszta, erényes életvitelre; a Tapintás használaton kívül álló hadi felszerelései a béke megteremtésére; a Hallás hangszerei a zenei harmónián keresztül a társadalmi harmóniára; az ízlelés a főhercegi pár jó ízlésére, amelynek széles körű elterjesztését feladatuknak tekintették; a Szaglás virágai pedig a főhercegi kertek csodálatos növényeire, illetve a „szentség illatára", a vallásos buzgalomra is.

17