Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben

A füzért babérkoszorúnak írja le mind J. Schäfer, mind más szerzők. „Blattbüschel"-ként említi S. Künzl, Ein Komplex von Formschüsseln fürmegarische Becher. Die „Mainzer Werkstatt", Kataloge vor- und frühgeschichtlicher Altertümer 32, Mainz 2002, kat. 72, 76-77. Az így díszített „megarai" kerámia, illetve formatálak lelőhelye - amennyiben ismert - Nyugat-Kis-Ázsia vagy éppen Pergamon. G. Leroux, Lagynos. Recherches stir la céramique et Part ornamental hellénistiques, Paris 1913, 73, 91; H. Wrede, Matronen im Kult des Dionysos. Zur hellenistischen „Genreplastik", Mitteilungen des Deutsches Archäologisches Institutes romisches Abteilung 98 (1991), 163. A női fejeket gyakran szőlő- vagy borostyánlevéllel koszorúzzák. A néger vagy a groteszk alakok is a dionysosi felvonulások kíséretéhez tartoznak (bár utóbbinak apotropaikus szerepet is tulajdonítanak), nyilvánvalóvá téve, hogy a kancsók és a poharak a Dionysos-kultuszhoz köthetők, Salomonson 1980, 78; Mandel 1988, 114; I. Summerer, Karikaturen und Grotesken, in E. W. Harndor Hrsg., Hauch des Prometheus. Meisterwerke in Ton, München 1996, 171 sk.; Dövener 2000, 149. A kis-ázsiai reliefes lagynosok és a dionysosi kör kapcsolatához lásd G. Leroux, Lagynos. Recherches sur la céramique et P art ornamental hellénistiques, Paris 1913, 21,73 skk., 91 skk.; A. Greifenhagen, Beiträge zur antiken Reliefkanne, Jahrbuch des Deutschen Archäologischen Instituts 21. Ergänzungsheft, Berlin 1963, 74-75. A groteszk vagy a néger ábrázolása a hellenisztikus időktől a 4. századig követhető, lásd Jahrbuch der Staatlichen Kunstsammlungen in Baden-Württemberg 7(1970), 125-126. Mandel 1988, 100-101. K. Kubier, Zur Formwandel in der spätantiken attischen Tonplastik, Jahrbuch des Deutschen Archäologischen Instituts 67(1952), 137-140, Abb. 77-79; N. Chr. Stampolidis-L. Parlama, eds., The City Beneath the City, Athens 2000, no. 52, 78 (Ch. Kontochristos), egy gyermekfejet mintázó kancsó a Makryianni feltárás 52. kútjából; 2. EXeuOepcccov, Emp., To Movoeío Kai AvaoKaqjfj, Adrivá 2006, no. 428-429, 142. Mandel 1988, 184 skk. Az oinophoroi addig ismert elterjedését térképen mutatja be Heimberg 1976, Abb. 1, 254. J. W. Salomonson, Roman pottery, a source of information for historians and archaeologists, Bulletin antieke Beschaving 46 (1971), 72. Ibid., 73; A. Carandini, Ampullae oleariae. Appunti sulla produzione e il comercio della ceramica africana in età imperiale, Mélanges de l'Ecole Française de Rome. Antiquité 82, 1970, 769-781. Mandel 1988, 127. Lásd 16. j. Akis-ázsiai oinophoroi időrendjéhez: Bailey 1973-1974, 13 skk.; Heimberg 1976; Salomonson 1980, 66-67; Mandel 1988, 126 skk. Salomonson 1969, 88-92.