Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben
szemöldök és a markánsan jelzett ív alakú ráncok a homlokon együttesen a szatír állati mivoltára utalnak. A szemöldök ferde, rovátkolásokkal tagolt íve és a homlok ráncainak vonala összeér. Az állszakáll csúcsait szarvszerűen képezték ki. A fejrészen és a homlokon végigfutó szalag feletti részen a haj hullámos; a fürtöket à la barbotine-technikival alakították ki. Széles, vertikálisan vonalkázott láng alakú hajfürtök esnek a homlokba, amelyet formatál segítségével mintáztak; talán a hajfürtök és a szatír fejét díszítő repkénykoszorú összeolvadásából jöhetett létre ez a motívum. A hajat szalag díszíti, amelyet nagy, hármas levelű virágokat összefogó, koncentrikus körökkel díszített kapcsolótagok tartanak. A fej alakú edényt három részből állították össze. Az arc és a fejrész között a varrat vertikálisan fut az aljrészig. A mély barázdákkal kialakított plasztikus részek éles kontrasztot mutatnak az edény sima felületével. Az arcot, a fogat és a szakállt utólag szabad kézzel retusálták. A talpfelület sima. A bevonat narancsvörös (Munsell 10R 5/8-6/8), az agyag vörös (10 R 7/6 6/6). A négy edény közül kétségtelenül a karikaturisztikus férfifejjel (stupidus) díszített kiöntőjű, 10 széles testű boroskancsó (lagynos) a legkorábbi. Az agyag és a bevonat színe, valamint a kiöntő megformálása alapján nyugat-kis-ázsiai műhely terméke. 11 A haj pontozással való jelölése szintén a keleti gyártású darabokra jellemző. 12 A vállon körbefutó díszítést hagyományosan stilizált babérkoszorúnak tartják, de tekintetbe vehető a gránátalmafüzér is. 13 A váza egyik legjobb párhuzama az utrechti egyetem gyűjteményében őrzött lagynos. H Noha ez a példány Tunéziában került elő, biztos, hogy az egyik nyugat-kis-ázsiai kerámiaműhelyben készülhetett. A nyelv alakú levelek sorából álló díszítés a lagynosok jellegzetessége. 11 A váza arányai az oinophoros csoport fiatalabb darabjaival mutatnak rokonságot, amelyeknél az edénytest két része egyformán hangsúlyos; csonkakúp helyett a forma ívelt körvonalat mutat sarkított szélekkel. 16 A női fejet mintázó kancsó nem a Navigius kerámiára jellemző vöröses agyagból készült, és nem található meg felületén a sigillataszerű bevonat sem. Az anyagában látható fehér és szürkés zárványok a knidosi vázák agyagához állnak közel. 1 ' Felépítésében és arányában is különbözik a Navigius árutól, ugyanakkor közel áll a knidosiakhoz. A babérkoszorú gyakori a kis-ázsiai oinophoroi-csoportnál. 18 A pecsételt díszítésre példát Pontus-vidéki vázáról ismerünk (például egy bulgáriai lclőhelyű, fiúfejet ábrázoló edényen). 19 A fej alakú edény feltehetően a dionysikus maenád vagy hetaira csoportba sorolható. 20 Gondolhatunk a koré (Persephone) alakra, ahogy azt K. Parlasca javasolta. 21 A császárkori fej alakú edények főként a hellenisztikus kori dionysikus ábrázolásokat követik, ezért gyakori a kis-ázsiai típusokon a borostyán vagy a szőlőlevél. Az edényen látható hajviselet a Severus kori frizurákhoz áll közel, 22 ennek alapján azonban pontosan keltezni nem lehet. A 7 alószínűleg kis-ázsiai, talán knidosi műhelyben készülhetett a Kr. u. 3. század első harmadában.
