Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Archaikus kerámia Veiiből

14 Milánó, Civiche Raccolte Archeologiche, ltsz. A.15124 (Monte Abatone t. 352; L. Malnati, in Gli Etruschi e Cerveteri, Milano 1980, 226-227, no. 85). 15 CVA Tarquinia 3, tav. 33,9. 16 E. Hall Dohán, Italic Tomb-Groups in the University Museum, Philadelphia 1942, 75, no. 30, pi. 39 (Narcéból). 17 CVA Capua, Museo Campano 4 (1969), III C, pi. 2,6. 18 A. Coen, Complessi tombali di Cerveteri con urne cinerarie tardo-orientalizzanti, Firenze 1991, 102, n. 208-209. 19 T. B. Rasmussen, Bucchero Pottery from Southern Etruria, Cambridge 1979, 118, Type 1 c. 2(1 M. Micozzi, „White-on-Red'\ Una produzione vasculare delVorientalizzante etrusco, Roma 1994, 118; Bellelli 1997a, 55. 21 Payne, NC, 272, 299; D. A. Amyx, Corinthian Vase-Painting of the Archaic Period II, Berkeley-Los Angeles-London 1988,488-489. 22 J. G. Szilágya, Ceramica etrusco-corinzia figurata II, Firenze 1998, 758, Indice analitico, s.v. olpe. Az úgynevezett harmadik generáció (580-560 k.) mestereinek legkedveltebb edényformája volt. 23 Bellelli 1997a, 39-40, Tipo 1, taw. XV-XXI és 192-197 (több mint száz példány díszítése szerint rendezett jegyzéke, a lelőhely feltüntetésével). 24 Rasmussen 1979, 88-89, Type 1, pl. 2 1-22. 25 A díszítés például MAL 4 (1895), 272, fig. 130 (Payne, NC, 277, no. 121), Narcéból (jelenleg Civita Castellana, Museo Archeologico dell'Agro Falisco). 26 Sequestro Pietrarelli. Soprintendenza negat. no. 38547. 27 Például A. Minetti, Uorientalizzante a Chiusi e nelsuo territorio, Roma 2004, 191 és fig. 52,2, tav. LXXVII. 2H A korinthosi példányok első rendszeres feldolgozása: R. J. Hopper, BSA 44 (1949), 185-192; lásd még Amyx 1988, 338 és n. 28. 29 V. Bellelli, in Miscellanea etrusco-italica II, Roma 1997b, 9 és 40; lásd még D. Frère, MEFRA 109 (1997), 171 skk. A Bellellinél említett két példányhoz járul a fenti 26. jegyzetben említett oinochoé, továbbá G. Bartoloni, Le tombe da Poggio Buco, Firenze 1972, 76, no. 3, tav. 40, c. 30 Bellelli 1997b, 7-54 és legutóbb ugyanő, in D. Frère (a cura di), Ceramiche fini a decoro subgeometrico del VIsecolo a. C. in Etruria e in Campania, Roma 2007, 25. 31 Bellelli 1997b, 29 és 40-41, Lista XI, Pittore 2. A fenti oinochoé esetében indokoltnak látszik a Bellelli által javasoltnál valamivel későbbi keltezés. A Bellelli listáján szereplő, veii sírban talált oinochoéról és olpéról már M. A. Rizzo felismerte, hogy azonos kéz művei (Le anfiore da trasporto e il commercio etrusco arcaico I: Complessi tombali dalV Etruria Méridionale, Roma 1990, 47, ad no.l 1).