Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Archaikus kerámia Veiiből
lelőhelyekről, főleg Cseréből 14 és Tarquiniából, 15 valamint a faliszk területről 16 és Campaniából is. 1 A fülzóna gyakran díszítetlen, mint korinthosi példányokon is; ezeknek itáliai műhelyekben készült utánzatai Szicíliáig megtalálhatók. 18 A forma az etruszk bucchero kerámiában is kedvelt. |i; A hullámvonal díszítő motívuma görög mintaképekre megy vissza; széltében elterjedt az itáliai archaikus kerámiaműhelyekben is. 20 4. OLPE. Szépművészeti Múzeum, ltsz. 51.341. Korongon készült; halvány zöldesbarna agyag (10YR 7/3), vöröses sötétbarna festés (2.5YR 4/2-4/3), sárgásfehér és lilásvörös járulékos színek. Magassága: 25,6 cm (a rotellákkal); szájátmérő: 12,4 cm; talpátmérő: 7,7 cm; legnagyobb testátmérő: 15,2 cm. Több darabból ragasztva; hiányzik a szájperem fele a nyak egy darabjával, két nagyobb rész a test alján, kiegészítve. A festés a felület legnagyobb részén csaknem teljesen lekopott (4-5. kép). Megnyúlt ovoid test, amelyet reliefgyűrű választ el a kihajló szájperemmé szélesedő nyaktól. Alacsony talpkorong, közepén kis kerek bemélyedés. ívelt szalagfül a szájperemtől a vállig, külső felületén függőleges barázdák, fölső végénél kétoldalt a szájperemre támaszkodó rotella. Teljes külső felületén és a nyak belsejében is sötétbarna festés, csak a fül belső oldala és a talp alja festetlen. A díszítésből kivehető: a nyakon fehér pontrozetták; a vállon középen fehér vonallal bekeretezett, bekarcolt nyelvminták, váltakozva vörössel fedve; a nyelvminták mezője fölött a reliefgyűrű alatt rozetták sora, a fültől jobbra és balra egymás fölött két vagy három fehér pontrozetta; az edénytesten váltakozva vörös és fehér vízszintes vonalak, legalul fehér alatt három vörös vonal, majd a test alján körben rövid sugarak sora. A szakirodalomban meghonosodott néven olpénak nevezett kancsótípusnak ez a korinthosi változata a Kr. e. 7. század harmadik negyedében alakult ki. 21 Tömegesen utánozták a 7. század utolsó-6. század első negyedének etruszk műhelyeiben mind figurális díszítéssel, 22 mind a fenti példányhoz hasonlóan a lineáris díszítés különböző változataival. 2 ' Később eltűnt az etruszk kerámiából, illetve elsősorban az attikai típusú olpé váltotta fel. Ugy tűnik, minden nagyobb dél-etruriai központban voltak műhelyei, a Veiiben talált példányokat is nyilvánvalóan jórészt helyben készítették. Az etruszko-korinthosi produkcióval párhuzamosan a forma a bucchero kerámiának is kedvelt típusa volt. 24 írod. Szilágyi, J. Gy., Antik Tanulmányok 4 (1957) 189-190, fig. 8; CVA Hongrie 1 (1981) 37-38, pl. 9,4. 5. OINOCHOE. Korongon készült; barnássárga agyag (10YR 7/4), sötétbarna festés (7.5YR 5/4-5/6). Eredeti méretei: magasság: 16,7 cm (füllel); 13,3 cm (a szájperemig); talpátmérő:
