Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)
ANNUAL REPORT - A 2007. ÉV - Ünnepi köszöntő Gerszi Teréz születésnapján
mint ötvenéves napi adminisztratív rutinja, a grafikai gyűjteményben végzett munkája, a kiállítások szervezése és számos publikációjának eléíkészítése közepette Gerszi Teréz bizonyságot adott arról, hogy birtokában van ezeknek a nagyon speciális és értékes szakmai adottságoknak, amelyek szükségesek ehhez a munkához. Csak egy-két bizonyítékát, jelét szeretném itt röviden felemlíteni ezeknek a képességeinek, ahogy azokat újabban megtapasztaltam. 1982-ben Teréz Paulus van Vianenről írt monográfiáját három holland tudós emlékének dedikálta: Jan van Geldernek, Horst Gersonnak és 1. Q. van Regieren Altenának. Mint ahogy bizonyára sokan tudják, hármuk közül a legutóbbi sok évig a Rijksmuseum grafikai gyűjteményvezetője volt, mielőtt az amszterdami egyetemen a művészettörténet professzora lett. Van Regieren Altena már negyvenévesen idősnek és bölcsnek látszott. Sajátos, személyes érzéke volt a rajz műfaja iránt, ritka érzékenységgel bírt az egyéni rajzolói kvalitások felismerésében, az egyes rajzok tanulmányozásában, készülésük történetében. Ezeknek a kvalitásoknak a megnyilvánulásai az utókor számára a Jacques de Gheyn rajzairól írt csodálatra méltó könyvének 1983-as második kiadásában őrződtek meg - egy élet tapasztalatának gyümölcseként. Ahogy én tudom, Teréz többször meglátogatta Van Regieren Altenát a vondelparki fák koronáira néző napfényes lakásában, egy 19. század végén épült ház 3. és 4. emeletén. Mint az egyetlen igazi rajzkutató és rajzszakértő a három említett tudós között, akik emlékének Teréz Vianenről szóló könyvét ajánlotta, Van Regieren Altena lehetett a legsegítőkészebb és saját szakmai irányultságára nézve a legbefolyásosabb. Amikor két évvel ezelőtt Budapesten beleolvastam a Szépművészeti Múzeum 17. századi holland és flamand rajzairól szóló szakkatalógusába, el voltam bűvölve és szinte meghatódtam attól a felismeréstől, hogy Van Regieren Altena profeszszor mennyire büszke lenne, ha olvashatná ezt a kitűnő katalógust. Láthatná és érzékelhetné, hogy néhány oldalon mennyire megnyilvánul a hatása, mennyire kapcsolódnak munkájához a meglátások, a meggyőző, pontos megjegyzések, az érett megfigyelések, ahogy Teréz bámulatra méltóan és élvezettel kezeli és tanulmányozza a rajzokat, ahogy ír róluk. Nagyon örülök, hogy itt, ezen a kivételes napon van alkalmam megosztani ezeket az impresszióimat Terézzel. Azonban már jóval azeléítt, hogy ez a katalógus megjelent volna, Teréz nemcsak a holland és flamand rajzok szakterületének egyik szaktekintélye lett, hanem a régi mesterrajzok grandes dames-jâinak is egyike. Ebben a tekintetben azokhoz a különleges személyiségekhez tartozik, akiket a savoir-faire okán ünnepelnek, tudásukért és stílusukért, mint például Felice Stampfle-t és Rosaline Bacout, a New York-i Pierpont Morgan Library és a párizsi Louvre korábbi grafikai gyűjteményvezetőit. Ez a tény annál is inkább figyelemre méltó, mivel a körülmények, amelyek között Teréz dolgozott, sokkal nehezebbek voltak és sokkal korlátozottabbak, mint az említett kiváló kollégákéi.
