Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

ANNUAL REPORT - A 2007. ÉV - ... És akkor megérkeztek az inkák. Kincsek a spanyol hódítás előtti Peruból

ugyanis megjelent a formába préselés metódusa, amely lehetővé tett egyfajta „tömeggyártást". A javarészt mono- vagy bikrom színvilágú kerámiák sokrétű ábrázolásai már nemcsak antroés zoomorf lényeket, hanem valós személyeket, köztük előkelőket és harcosokat is megjelenítettek. A moche művészek ötvösművészeti remekei a kiállítótér leghangsúlyosabb pontján, a Pergamon csarnokkal összekötő nyaktag tengelyében felállított nagyalakú tárolóban kerültek kiállításra: aranyból, ezüstből, féldrágakövekből (türkiz, krizokoll, szodalit) és Spondylus princeps kagylóból készült, hatalmat jelképező ékszerek. A Ión csarnokban helyet kaptak a Recuay-kultúra tárgyi emlékei is (i. sz. 0-600, északi hegyvidék), köztük a jellegzetes negatív festésű edények. A Pergamon csarnokba lépve a látogatók a mochica kultúrával egyidős Nasca-kultúra (i. sz. 0-600, déli partvidék) polikróm, változatos formavilágú edényeivel találkozhattak. A kiállított tárgyak némelyikén visszaköszöntek a sivatag homokjában rejlő, néhol több kilométeres hosszúságú geoglifák ábrázolásai (melyeket a falra vetítve meg is lehetett tekinteni), de külön ügyeimet érdemelt a több tárgyon is feltűnő, különféle hordozók segítségével megjelenített (kerámia, textil és fém) ikonográfiái elem, az úgynevezett trófeafej alkalmazása is. A korai horizontba sorolt Paracas-kultúra hagyományát átörökítő Nasca-kultúra a textilkészítés terén is kiemelkedő alkotásokat hozott létre, viszont a fémművesség terén technikailag fejletlenebb, egyszerű esztétikájú tárgyakat alkotott. A Ión csarnok kötetlen útvonalvezetésével szemben a Pergamon csarnokban az installáció kötött rendben vezette tovább a látogatókat. A következeikben a korai átmeneti periódus két másik kultúrája, a még kevéssé ismert Sihuas-kultúra (i. e. 100-i. sz. 300, Középső-Andok déli pereme) és a Titicaca-tó partján egykoron létezett Tiahuanaco-kultúra (i. e. 200—i. sz. 1100, déli hegyvidék) tárgyi emlékei kaptak helyet, mely utóbbi az inka kultúra bölcsőjének tekinthetek A harmadik szakasz a középső horizontot (i. sz. 600/650-1000) és Huari-kultúrát (i. sz. 600/650-1000) képviseli. A Huari Birodalom egységes politikai és közigazgatási rendszerrel rendelkezett, ám több helyi stiláris változata létezett, ilyen volt a Nasca-Huari-, a MocheHuari- és a Nievería-kultúra. Számos elemet átörökített az őket megelőző kultúrákból, így vallási és ideológiai elemeket is. A művészeti alkotások jól tükrözték az állam ideológiáját: ennek kiváló példái a vezetők képmásai, melyeken az arcfestés mintái és a fejfedők típusai utaltak az ábrázoltak pontos társadalmi szerepére, etnikai identitására és területi hovatartozására is. A negyedik szakaszban az északi partvidék Lambayeque-, vagy más néven Sicán- (700-1350, északi partvidék) és Chimú- (1000-1470, északi partvidék), a középső partvidéki Chancay(100-1450) és a déli Ica-Chincha- (1000-1450), valamint a déli hegyvidéken létezett Chuquibamba- és Chiribaya-kultúra (950-1475) közös alapokon nyugvó kölcsönhatásáról