Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)
Adalékok Girolamo Troppa művészetéhez és kutatásához
grafikai œuvre-je is stilárisan meglehetősen heterogén képet mutat. A düsseldorfi rajz lendületes ductusában, a figurák megnyúlt arányaiban Gaulli hatása érhetéí tetten - mint azt a Preti grafikáiról készült monográfiában Maurizio Marini is megállapította. 1 ' A vázlatot a formák szeszélyes, gyors tollvonásokkal megrajzolt kontúrjai, a meg-mcgtöréí vonalak közé feltett, a testek plaszticitását markánsan érzékelteti) foltok leginkább a kölni Wallraf-Richartz-Museum grafikai gyűjteményében őrzött, a Szent családot Szent Annával és egy angyallal ábrázoló lappal és a párizsi Louvre-ban található Abel siratása-rajzzal rokonítják. 1969-ben genfi magángyűjteményből ajándékozás útján került a Régi Képtárba egy tájkép a Bűnbánó Magdolna ábrázolásával, amely az 1991-ben megjelent sommás katalógusban ismeretlen 17. századi római festő műveként szerepel és publikálása azóta sem történt meg (3. kép). 16 Bár korábban magam is hajlottam arra - és ebben a svájci proveniencia is megeréísített 1 -, hogy a képet Pier Francesco Mola saját kezű alkotásának tartsam, úgy gondolom, a festmény Girolamo Troppa művészetének jellegzetes példája, és azok közé a művek tartozik (Mária Magdolnát égbe emelik az angyalok [4. kép], Szent Sebestyén, Angelica és Medoro [5. kép], József álmot fejt), 18 amelyeken a mester a megtévesztésig közel jutott neves ticinói példaképe stílusához. Nem véletlen, hogy ezeket a képeket a kutatás korábban kivétel nélkül Mola neve alatt tartotta számon. Az említett műveken az alkonyi táj hangulati szerepe, a lemenő nap sugaraitól megvilágított gomolygó felhők és a horizonton felizzó fénysávok, a dús vegetáció, valamint az alakok és a táj szerves összetartozása a Molára jellemző tájszemlélet értő és érzékeny interpretálójának mutatják Troppát. Bár a romantikus hangulatú tájjal szemben alárendelt szerepet játszik a kissé rutinszerűen megkomponált figurális rész, gazdag festői értékeket hordoz. Kifejező és érzéki a finom nüanszokat is megvillantó chiaroscuro, a mód, ahogy Magdolna mezítelen felséítestén, vörös köpenyén és a puttók arcán puha árnyékokká tűnnek át az alkonyi fények. Nemcsak a táj, hanem a puttók arctípusai is visszaköszönnek az idézett festményeken, többek között a Mária Magdolnát égbe emelik az angyalok-kép szerepléíiben. Troppa több kompozíciós vátozatban is megfestette Mária Magdolna tájban meditáló, vezeklő alakját. 1 " Az ismert példák közül a budapesti festmény legközelebbi analógiája - mind a figura beállítása, mind az attribútumok elhelyezésének hasonlósága alapján - egy 2003-ban a londoni Sotheby'snél árverezett kép (6. kép).-" Itt említenénk meg egy svájci magángyűjteményben őrzött, Mohinak tulajdonított Szent Ferenc stig/uatizáció/a-kompozíciót, amely kétségtelenül ugyanattól a kéztől származik, mint a budapesti Bűnbánó Magdolna (7. kép). 21 Nemcsak a látomásban részesülő szent égre emelt tekintetének édeskés fátyolossága, a figura kissé erőtlen plaszticitása, hanem az alkonyi táj barnás össztónusa és a felhőket itt-ott keretező filigrán fénykontúrok is hasonlók. Annak ellenére, hogy mind a figuratípusokat, mind a széttárt kezű, térdeplő Szent Ferenc beállítását
