Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Caspar Freisinger rajzművészetéhez

műkereskedelemben vásárolt rajzát, a Krisztus búcsúja Máriától című lapot (8. kép).

19 A Mária kezét jobbjával megragadó, baljával búcsút intő Krisztus, a jelenet többi szereplőjével együtt Lázár háza előtt áll, a háttérben pedig városkép látszik toronnyal és kör alakú templommal. A képfelépítés rokon a grenoble-i kompozícióval. A két rajz mérete néhány milliméter eltéréssel megegyezik, a szereplők léptéke hasonló, és azonos a rajztechnika, valamint a gondos kidolgozottság is. A legfőbb kapocs a két mű között azonban a szignatúra és a datálás: ezeknek nemcsak a formája és az írásmódja egyezik meg szinte teljesen a két lapon (a brémai felirat: „CF Ingolsadij / Boiern 1592 / M. Decëb"), hanem a tartalma is: mindkét mű 1592 decemberében készült.

20 A két jelenetet Freisinger ugyanahhoz a festménysorozathoz, illetve szárnyasoltárhoz szánhatta előkészítő rajzként. A brémai kompozícióról korábban az az elképzelés merült fel, hogy passiósorozat része lehetett.

21 Osszeíüggése a grenoble-i Mária templomba menetelévű azonban arra utal, hogy azzal együtt egy készüléí Mária-oltárhoz tartozhatott, mert a Krisztus búcsúja Máriától-epizód egyaránt része lehet a passiónak és a Mária életét bemutató ciklusnak, a Mária templomba menetele viszont csak az utóbbinak.

22 Végül a wolfeggi rajz ikonográfiái kérdéséréíl. Thöne a Wolfeggben őrzött lapok egyikét a 68. sorszám alatt, a „Venus, im Hintergrund Schlafenden" címmel említi. A rajz ruhátlan, álló nőalakot ábrázol, testét dekoratívan ívelő drapéria övezi, jobbjában hosszú pálca, balját lehajtott, koszorúval díszített fejéhez emeli (9. kép). A jobb oldali hátteret három alvó alak tölti ki, balra távoli templomépületre nyílik kitekintés. A mű 2003-ban szerepelt a Ravensburgban rendezett, a wolfeggi hercegi gyűjtemény legszebb rajzaiból válogatott kiállításon.

23 A katalógus szövege a „kezében jogart tartó" nőalakot kérdőjelesen Junóként írja le, de a szerző kifejezte bizonytalanságát az interpretációval kapcsolatban, mert a Juno-ikonográfiába nehezen illeszthetéík bele a háttéri alvó figurák. Valóban, az alvók és a nőalak között fontos az összefüggés: utóbbi ugyanis sem Venusként, sem Junóként nem értelmezhető, hanem az Éjszaka allegóriája. Jobbjában nem jogar, hanem kihunyt fáklya látható, amelynek jelentését egy 1830-ban kiadott ikonográfiái lexikon is megerősíti: eszerint az éjszakát jelképező nőalak vagy lefelé tartott fáklyát, vagy eloltott fáklyát tart a kezében.

24 A wolfeggi rajz új interpretációját támasztja alá Cesare Ripa Iconologiá'ya is. Az Éjszaka ötödik órájának leírásában Ripa az Éjszaka attribútumaként említi a mákot és a pipacsot, „mert ebből fonták az éjszaka koronáját, mint Ovidius mondja az Ünnepek 4. könyvében: Csakhamar eljön az Ej - a fejét pipacsok koszorúzzák -, / és a sötét Almot hozza magával az Ej,

2- minthogy a máknak és a pipacsnak álomhozó) hatása van".

26 A wolfeggi kompozíció nőalakjának kis gubókkal tarkított fejdísze is mákkoszorúként értelmezhető. A rajz Éjszaka-allegóriaként való meghatározása nyomán az alvó figurák is világos jelentést nyernek.