Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Addenda - Joseph Heintz további rajzai

nem került. (K. Garas, Le tableau du Tintoret du Musée de Budapest et le cycle peint pour l'empereur Rodolphe II, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 30 (1967), 29-48, valamint Uő, Zur Geschichte der Kunstsammlungen Rudolfs II, Umént 18 (1970), 134-141, itt 136 sk.). Egy Garas 1967 (Abb. 23) által ismertetett további datálatlan, augsburgi művésznek tulajdonított rajz (Wien, Albertina, ltsz. 3335), az eredetihez való hűség tekintetében Heintz rajza és a festmény jelenlegi állapota között foglal helyet, így a festményen az évszázadokon át tartó bolyongása során történt változásokat is figyelembe kell vennünk. Ebben az esetben Heintz rajza a festmény eredeti állapotát örökítené meg. [Fotó: Akademie der Bildenden Künste, Wien] 5. Triton és a ncreidák Raffaellino da Reggio (Raffaello Motta; 1540/1550 k. Codemondo/RE - 1578 Róma) után; barna tinta, lavírozás, fekete kréta felett, papír, 154x228 mm; jelzet (saját kezűleg) középen lent: lo noch rafaldi regi/1589. - Provenienciája: Sir Robert Witt gyűjteménye. - Legutóbb londoni műkereskedelemben, Sotheby's, Sale LN 5196: Old Muster Drawings, 1995. április 3., 39 76. tétel: „Német iskola, 16. század"; fekete-fehér képpel. - Ismeretlen helyen. A rajz sok mindenben megfelel Heintz rajzstílusa sajátságos jegyeinek, például mint az 1586os^z Idő kideríti az igazságot (Z88, A14, Abb. 46), az ágy alatti lombok tekintetében a Venus és Adonis (Z88, All, Abb. 42), -A József és Potifár felesége (Z88, A37, Abb. 72), valamint a Tintoretto utáni másolatok (Z88, A40, Abb. 78, A45, Abb. 83). Sok más rajzzal rokonítja még a drapériák szűkszavú modellálását szolgáló párhuzamos sraflírozás karakterisztikus, egyéni kivitele. Minthogy a feliratozás is Heintz saját kézvonását mutatja, alig merülhet fel kétség a szerzőség tekintetében. Problémát csak az 1589-es datálás okozhat, ebben az évben ugyanis Heintz minden valószínűség szerint Velencében tartózkodott. A korai halála ellenére nagy hírnevű Raffaellino da Reggio után, akivel Heintz már nem találkozhatott (ahogy Hans Speckaerttal és Taddeo Zuccarival sem, akiknek a műveit szintén másolta), azonban csak Rómában, Bagnaiában (Palazzina Gambara; Sala di S. Pietro?), Caprarolában (Palazzo Farnese) és Tivoliban (Villa d'Esté) rajzolhatott. A római templomokban nem kereshetjük e nem túl jelentéis, bár több helyen előforduló dekorációs motívumot. Triton és nimfák hasonló csoportja talál haté) a caprarolai Palazzo Farnesében, többek között a Camera della Primavera boltozata alsó részének négy mezejében; a terem dekorációját (1560-1562) Taddeo Zuccarinak tulajdonítják (lásd I. Faldi, II Palazzo Farnese di Caprarola, Torino 1981, 135 és 291 balra lent). E négy csoport közül csak egy felel meg messzemenően az itt közölt rajznak, de mint sok részletkülönbség tanúsítja, ez nem lehetett a rajz előképe. Eddig nincs tudomásunk arról, hol található, vagy hol volt megtalálható Raffaellino műve, de Heintz 1587 és 1591 közötti utazásait is csak alig, és lényegében