Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Vadkanvadászat

a vadkan fején, a ló bal mellső lábának helyén és hátul a nyak megmaradt részének szélein (3—1. kép). A reliefdíszes első oldalt sárgásfehér alapozásra felvitt élénk temperaszínekkel vonták be.

3 A fehér alapszín több helyen megmaradt, a festés csak két helyen: aranysárga a ló sörényén és lilásvörös a lovas bal keze mögött (5. kép). A hátoldal nagy részét sötétbarna-fekete firniszfestés fedte, amely azonban csak nyomokban maradt meg, főként a nyakon. A jelenség nem egyedülálló,

4 okát abban szokták keresni, hogy a figurális vázákat a szokottnál alacsonyabb hőfokon égették ki.

5 Figurális formájú edényeket az agyagművesség kialakulása óta készítettek, de a csoportos jeleneteket formázó terrakottavázák a Kr. e. 5. században jöttek divatba a görög művészetben, elsősorban Sotadés fazekasműhelyében a század második negyedében, majd a század végétől egy évszázadon keresztül, párhuzamosan a festett vázadíszítés minőségének hanyatlásával, sorozatosan készültek athéni műhelyekben.

6 Athénen kívül elsősorban Olynthosban van nyoma figurális edények helyi készítésének a város pusztulásáig a 4. század közepén. Szórványosan Itáliában, főként Magna Graeciában is feltűnnek helyi műhelyekben készült példányaik,

8 görög földön azonban nincs további biztosan azonosítható műhelyük, és keresettségük is minimális volt, legalábbis a jelenleg ismert lelőhelyek tanúsága szerint. Athénban készült példányok viszont viszonylag nagy számban kerültek elő Olynthosban és más észak-görögországi lelőhelyeken, még gyakrabban a Fekete-tenger északi partvidékén, léiként a göröglakta településeken.

9 A Szépművészeti Múzeum vázájának lelőhelyéről vagy korábbi sorsáról nincs értékelheti) adat. Agyagszíne alapján biztosan nem Athénban készült, és ugyanezért itáliai műhelyhez sem köthető, az Olynthosszal való kapcsolatot pedig stílusa is kizárja. Ugyanígy elkülöníti az ismert figurális vázáktól az ábrázolás tárgya. Lovas alakú példányok három-négy példája ismeretes athéni leletekből,

111 de egyiken sincs nyoma annak, hogy vadászjelenet lett volna. A figurális edények közt ilyenformán tárgya szerint egyedülálló budapesti váza pusztán kidolgozásának stílusa és technikája alapján keltezhető, nyilvánvaló bizonytalansággal, a Kr. e. 4. század utolsó és a 3. század első negyede közti időre, a 4. század közepe táján ugyanis eltűnik a hátsó oldalt fedő fekete festés vörösalakos palmettákkal való élénkítésének korábban sem kizárólagos szokása, a 3. század elején pedig lényegében hosszú ideire teljesen megszűnik a figurális agyagvázák készítésének divatja." Nem kisebb nehézséget okoz a váza készítési helyének meghatározása; pusztán a valószínű megoldáshoz vezet közelebb a kompozíció ikonográfiái típusának és lehetséges funkcióinak vizsgálata. Az előbbihez gazdag tárgyi és némi írott forrásanyag is rendelkezésünkre áll. A vadászó lovas megjelenítésének ugyanis a görög művészetben - a budapesti példány vitathatatlanul görög műhelyben készült - legkésőbb a Kr. e. 4. században kialakult az a kánonja, amely