Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

Noha a magas derekú öltözéket a körplasztikában jellemzően két eltérő rögzítéí füllel ábrázolják, a budapesti szobrocska nem az egyetlen kivétel, ahol két azonos hurkot figyelhetünk meg. Ugyancsak két megegyező hurok látható az Ermitázs egy fej nélküli szobrocskáján, amely azért is különös, mert az öltözék rögzítésének két eltért) típusát egyszerre örökíti meg.

11 A magas derekú viseletnek ugyanis létezett egy korábbi, a késői 12. dinasztiára és a 13. dinasztia elejére jellemző típusa, amelyet kevéssel a köldök fölött rögzítettek: jobb oldalon egy, a ruha széle fölé nyúló hurkot képeztek ki, míg bal oldalon a ruhaszél alatt - s így magának a ruhának a felületén - a test köré csavart vászon csücskét ábrázolták. Ennek a típusnak több változata létezett: a bal oldali csücsköt III. Amenemhat uralkodása idején visszahajtva jelenítették meg (6/h—c. kép),2 más esetekben stilizált módon alakították ki (6/d-e. kép).

33 Hogy a későbbi szobroknál megfigyelhető rögzítés ezekből a korábbi változatokból alakulhatott ki, azt néhány olyan szobor alapján gondolhatjuk, amelyek egy átmeneti típust képviselnek. Ezeknél a bal oldali csücsköt nem visszahajtott háromszög alakjában mintázták meg, hanem reliefszerűen, a felületből kissé kiemelkedő hajtásként jelezték, úgy, hogy a ruhaszél fölé nyúló csúcsos fül - amely a magas derekú kötény rögzítésének későbbi típusát jellemzi (6/h. kép) - ekkor még hiányzik (6/f. kép).

34 Az ermitázsbeli szobrocskán a háromszögletű hajtás és a későbbi két fül - mint két teljesen egyforma hurok — együtt van jelen (6/g. kép). Ez azt mutatja, hogy a szobrász fejében a két megoldás összekapcsolódott. Mivel számos szobor esetében a fülek önmagukban - azon a módon, ahogyan ábrázolták őket - nem alkalmasak a ruha rögzítésére, a rögzítés különböző típusait és változatait nem tekinthetjük a változó divat tükrének. Sokkal inkább ikonográfiái elemeknek kell tartanunk cíket, amelyek más stílusjegyekkel együttesen datálási ismérvek lehetnek. A rögzítés átmeneti típusáról tanúskodó szobrok - köztük az ermitázsbeli szobrocska - stilisztikailag igen közel állnak egymáshoz, ami azt mutatja, hogy a késő középbirodalmi magánszobrászatban jól körülhatárolható fejlődési szakaszt képviselnek. A test izomzatának hangsúlyozása, széles váll és nagy kézfej jellemzi ezeket az alkotásokat, ami az öltözék rögzítésének korábbi típusáról tanúskodó szobrokkal rokonítja őket. Ennek alapján a 12. dinasztia végére vagy a 13. dinasztia elejére datálhatjuk őket. Ezzel szemben azokat a szobrokat, amelyek a két ruhaszél fölé nyúló rögzítő füllel ellátott magas derekú öltözéket viselnek, izomzat nélkül vagy csekély izomzattal ábrázolják. Ez a sajátosság arra vall, hogy inkább az ezt követő időszakban, a 13. dinasztia korában készültek. A budapesti darabot ebbe az utóbbi csoportba sorolhatjuk. A szobrocska más stílusjegyei ugyancsak azt erósítik, hogy a Középbirodalom viszonylag késői időszakában készítették. Ha összehasonlítjuk az elephantinéi Heqaib-szentélyből származó, Friedrich Junge által vizsgált szobrokkal, megállapíthatjuk, hogy a budapesti darab