Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában

jura összehajtott lemezből készült (7/e. kép; készítésének részletes leírását lásd az 1. mellékletben). A hengertag gömbtag felőli szélét szintén szalagcsavart drótokból készült tojássor díszíti, az ívek közepében poncolt pontokkal. A lemez szélét az íveknek megfelelően itt is cakkosra vágták. A tojássor nyitott végéhez egy sima és egy szalagcsavart, a hengertag és a fej csatlakozásához egy szalagcsavart filigrándrótot forrasztottak. A közöttük lévő sávba az alaplemez hátoldala felől bordát domborítottak (7/f., 7/j. kép). Fej: matricán(?), két félből(?) domborították; erre utalnak a lemezszélek illesztésének nyomai az orron és a homlokon; feltehetően az áll alatti borda is lemezszélek illeszkedése (7/d., 7/h. kép). A tarkót külön lemezből készítették, ebből alakították ki a fülek hátsó részét is. A fülek elülsci része szintén külön lemezből készült. A tarkót rendszertelenül poncolt pontok díszítik (7/c. kép). A szemet kívülről ütött lyuk jelzi. A szem környéki és a pofán lévő nagy ráncokat cizellálással mintázták meg. A szem fölötti ívelt pontsort (7/g. kép), a könnycsatornát, az orrlyukakat, a homlokot díszítő rozettát és a pofán a ráncokban lévő szőrzetet poncolással alakították ki. Szerszám nyom ok: kör alakú, U profilú poncolónyom (a szem fölötti ívelt pontsor, a tarkó díszítése, az orrlyukak, a tojássor poncolt pontjai); félkör alakú, U profilú poncolónyom (a homlokdísz); kifli alakú, U profilú poncolónyom (az orrlyukak); U profilú cizellőrszerszám nyoma (a szem környéki ráncok). Állapota: a fej mindkét oldalán és az összekötőelemen is több helyen horpadás. A szerkezeti elemek csatlakozásánál és a többi forrasztás mentén is megolvadt az arany felülete, a lemezek több helyen ki is lyukadtak. Ezeken a helyeken vörösesbarna elszíneződés látható). A hengertagot díszítő tojássorbó)l hiányzik néhány ív. A karika szalagcsavart drótjainak felülete szinte teljesen simává kopott. Párhuzamok: Piérides 1971, 31-32, 1. sz., 21. tábla, 1. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); 32, 6-7. sz., 21. tábla, 6-7. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); Pfrommer 1990, 391, OR 495a, 25. tábla 6. kép jobbra (Egyiptomból; 3. sz. második fele - talán 2. sz. eleje); OR 496 és 497, 25. tábla, 1. kép (Tuch el-Karamusból; Kr. e. 3. sz. második negyede vagy közepe); OR 487, 25. tábla 4. kép (Egyiptomból?; 3. sz. vége - 2. sz. első fele); OR 491, 25. tábla 3. kép (Egyiptomból; Kr. e. 3. sz.); OR 495, 25. tábla, 6. kép balra (Egyiptomból; 3. sz. második fele - talán 2. sz. eleje); Lubsen-Admiraal 2004, 289, 594. sz.; 290, 597. sz.; lásd még 288, 593. sz.; 289, 596. sz. (az ókori Marionból; Kr. e. 4-3. sz.). Keltezés: Kr. e. 4-2. sz. Megjegyzés: feltehetően az 5-6. sz. fülbevalópárral egy helyen készült (indoklását lásd az 1. mellékletben). 8. Bikafejjel díszített karika-fülbevaló töredéke modern kiegészítéssel (8/a-g. kép) Ltsz. 63.4.A. Mérete: belső átmérő: 17x20,5 mm, külső átmérő: 33,3x26 mm (a modern karika nélkül). Tömege: 2,79 g. Anyaga: arany.