Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Rejtett szépségek. A nő ábrázolása a 19. század kezdetétől a századfordulóig

tanulmánykötete igazolja. A Szépművészeti Múzeum tárlata, amelyet a centenáriumi év alkalmából rendezett vidéki kiállítássorozat keretében Szombathelyen, Kaposváron, Debrecenben, Kecskeméten és Szegeden láthatott a közönség, a nőábrázolásokat tekintve (is) gazdag és színes időszakot, a 19. századot, valamint a 19-20. század fordulóját elevenítette meg. A harminckilenc festményt, húsz szobrot és hat grafikát felsorakoztató kiállításnak nem volt célja, hogy tudományos alapossággal teljes fejlődéstörténeti ívet rajzoljon, vagy hiánytalanul illusztrálja a képzőművészetben ez időben megjelenci nőalakok típusait; sokkal inkább egy-egy jellegzetes stílusirányzat nőképének érzékeltetésére törekedett, többségében arcképek és allegorikusszimbolikus kompozíciók segítségével. A két időbeli határvonalat Gaspare Landi klasszicista Vénusz, illetve a futurista Gino Severini feleségéréíl készített portréja jelentette. A két mű készítési ideje között eltelt mintegy másfél évszázad szinte minden stílusáramlatára, így a klasszicizmusra, a romantikára, a realizmusra, az impresszionizmusra, a szecesszióra, a szimbolizmusra, valamint a kubizmus egy jellegzetes vonulatára is nyújtott példát a tárlat. Neves művészek munkái, többek között Franz Eybl, Friedrich von Amerling, Hans Makart, Franz von Lenbach portréi, Auguste Renoir, Paul Gauguin grafikai lapjai, valamint Constantin Meunier és Auguste Rodin szobrai mellett a válogatás néhány kevésbé ismert, norvég és svéd művész festményét és szobrát is magában foglalta. Ez utóbbiak, valamint számos, helyhiány miatt raktárban őrzött tárgv elsé) alkalommal került kiállításra, így az öt helyszínen bemutatott tárlat olyan alkotásokat is szerepeltetett, amelyek addig rejtve voltak a művészetkedvelők előtt. Ahogy a kiállítás keretei sem tették lehetővé a teljességre törekvei művészettörténeti feldolgozást, úgy a kísérő katalógus is inkább néhány jelentős vagy még publikálatlan alkotást ismertetett, igazodva ahhoz az elképzeléshez, amely - egy izgalmas téma köré csoportosítva - a Szépművészeti Múzeum 19-20. századi gyűjteményének szélesebb körben való megismertetését tűzte ki célul. Varga Ágota