Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Van Gogh Budapesten
A kiállítás öt részből állt. Az 1881 és 1890 között keletkezett Van Gogh-életművet felölelő monografikus rész negyvenöt festményt, huszonkét rajzot és tíz sokszorosított grafikát mutatott be. A válogatásban nagy súllyal szerepelt az oeuvre első, hollandiai szakasza, hogy érzékeltesse a tájkép-, életkép- és csendéletfestő, illetve portretista kezdeteket, és felmutassa a feszültséget Van Gogh mesterségbeli tudásának folyamatos gyarapodása, valamint az érett művek szinte hirtelen megjelenése között. Festmények, rajzok és sokszorosított grafikák együtt szerepeltek, mivel nincs közöttük értékkülönbség, és a művészi személyiség kibontakozását így komplexebben és hitelesebben lehetett érzékeltetni. Van Gogh művészetére a festői és rajzi elemek tudatos összeolvasztása egyébként is jellemző. A párizsi korszakot valamivel kevesebb mű képviseli, ezek az impresszionista tájképfestés elsajátítását és az egyéni vonások megjelenését mutatták. Az arles-i, a saint-rémyi és az utolsó, auvers-sur-oise-i művek különleges világa áll talán legközelebb a közönséghez, s noha számarányukban kevesebb művel jelentek meg, mint a kezdetek, a válogatás Van Gogh tematikájának minden szeletét képviselte. A kiállításon főként a kevésbé ismert, de éppoly kiváló alkotások voltak túlsúlyban. Van Gogh életművét az általa nagyra becsült mesterek rajzait és néhány festményét bemutató egység, és a művész által másolt rajziskolai kötetek követték a kiállításon, önképzési folyamatának ismertetéseként. A budapesti gyűjteményből kiválasztott sokszorosított grafikák többségének egy-egy példánya Van Gogh magángyűjteményében is benne volt. A holland örökségre Rembrandt rézkarcai, valamint Adriáén van Ostade, Frans Hals festményei emlékeztettek. Az életmű első szakaszát befolyásoló holland kortársak művészetét Jozef Israels festménye és grafikái, valamint Johann Alberts Neuhuys egy festménye képviselte. Mindkét festményt a Holland Királyság Budapesti Nagykövetsége restauráltatta a kiállítás alkalmából. A francia művészet Van Gogh számára fontos irányait Charles-François Daubigny és Théodore Rousseau rajzai és sokszorosított grafikái mellett Eugène Delacroix festményei, és Jean-François Millet rajzai és sokszorosított grafikái reprezentálták. Ebből a kiállítási részből ismerhette meg a közönség, kik voltak azok a mesterek, akiknek motívumkincse felkeltette Van Gogh érdeklcídését, kiknek a gyakorlati és elméleti munkássága járult hozzá ahhoz, hogy a művész tíz év alatt egy holland lelkész gyermekéből a 19. századi francia művészet egyik legeredetibb alkotójává váljon. A műkereskedőnek indult Van Gogh jól ismerte a festészet történetét és teoretikus problémáit. Műveit rendszeresen összehasonlította pályatársaiéval, közvetlen és távoli elcídeiével, és egyéni teljesítményének fokozatosan alakuló célját sem ösztönösen illesztette a festészet változásának folyamatába. A múlt nagy képzőművészei közül a legközvetlenebbül Rembrandt inspirálta. A francia művészet nagy 19. századi fordulata, a klasszicizmus és a nyomában járó
