Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Giambettino Cignaroli Madonna-rajza a budapesti gyűjteményben. A művész születésének 300. évfordulójára

Century, Art in Rome in the Eighteenth Century, Philadelphia Museum of Art, ed. E. P. Bowron and J. J. Richel, Philadelphia 2000, 17-43. F. R. Pesenti, Due momenti dell'attività di G. B. Cignaroli, Arte antica c moderna... (Gennaio/marzo 1966), 82. A művészcsaládból származó Cignaroli legelső művészi képzését a veronai Santo Prunato (1652-1728) műhelyében kapta, majd Lodovico Dorigny (1654-1742) művészete volt rá hatással, aki a francia klasszicizmus és a bolognai Seicento - Annibale Carracci, Guido Reni - alkotásait közvetítette számára. A veronai Antonio Balestra segítségével a római klasszicizmus, Carlo Maratti festészete válhatott számára ismertté. Ugyanakkor velencei utazásai alatt Tiziano és Veronese műveinek tanulmányozásából is merített, főként a színhasználat és egyes kompozíciós típusok tekintetében. Cignaroli a szülővárosában, Veronában művészeti akadémiát alapított, amelyben a francia akadémia mintájára folyt az oktatás. Az 1766-ban megnyílt és a művész által vezetett akadémián a kecsesség, a harmónia, a dekórum, a méltóságteljes szépség elérése volt az ideál. Ezt nemcsak időnkénti antik történeti vagy irodalmi témaválasztása és világos komponálásmódja mutatja, hanem az ókori művészet konkrét tanulmányozása is. Veronában szoros kapcsolatban állt Scipione Maffei tudóssal, aki görög, etruszk és római feliratos köveket gyűjtött, majd a szövegek fordításait 1749-ben Museum Veronense címen publikálta. E kiadványhoz Cignaroli huszonegy rajzot készített, amelyeket a velencei Francesco Zucchi (1692-1764) tett át metszetbe - ezek a kompozíciók ókori domborműveket örökítettek meg; R. R. Coleman, Cignaroli in Tuscany: Drawings for a Picture in the Duomo at Pisa and for Francesco Maria Niccolo Gaburri, Gazette des Beaux-Arts CXXXIX (2002), 386-387, 9. és 10. kép. A művész karakteréről és életmódjáról lásd Warma 1988, 12-14. Bevilacqua 1771; P. J. Mariette, Abecedario, Paris 1851-1853 (posztumusz publikáció, a művész által 1768-ban adott adatok alapján); T. Temanza, Zibaldon, Roma 1838 (posztumusz publikáció); G. Biadego, Di Giambettino Cignarolipittore Veronese. Notizie e document:, Venezia 1890. Egyik P. J. Mariette-hez írt levelében például a művész felsorolja festményeit és patrónusa it Európában, Angliában, Oroszországban, Mariette 1851-1853, 371-374; idézve: Coleman 2002, 390, note 8. Biblioteca Ambrosiana Cod. F. 256-257-258 Inf. Sok rajzát őrzi a firenzei Uffizi is; Cinque secoli di disegno Veronese, catalogo a cura di S. Marinelli, Gabinetto disegni e stampe degli Uffizi LXXXVI, Firenze 2000, 1 15-150. F. R. Pesenti, Il ritrovamento di tre libri di disegni di Giambettino Cignaroli, Arte Lombarda IV/1 (1959), 126-130; Coleman 2002, 382. F. R. Pesenti, Appunti per Giambettino Cignaroli, Arte antica e moderna... (gennaio/marzo 1960), 418; D. Tosato, La prima attività di Giambettino Cignaroli, Verona illustrata no. 12 (1999), 20-21; D. Tosato, Giambettino Cignaroli a Venezia, Arte Veneta (1999/1), 102-115.