Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Tribolo rajza Montorsoli Castello-beli elveszett Hercules és Antheusához

márványszobor helyére kerülő bronzváltozata Tribolo tervét követte. Ugyanakkor kockázatos lenne kijelentenünk, hogy a ma látható szobor nem más, mint Tribolo elképzelésének szó szerinti „fordítása", vagy úgy értelmeznünk, mint a Montorsoli által elkezdett, majd elveszett szobor hű másolatát.

4 Bár nem maradt fenn ábrázolás arról, hogyan nézett ki Montorsoli Tribolo irányításával faragott szobra, Tribolónak egy újonnan, a Szépművészeti Múzeumban felfedezett vázlata, úgy tűnik, e mű primo pensierója; ennek segítségével némi fogalmat alkothatunk a szerencsétlen sorsú szobor feltételezhető kinézetéről és tervezésének folyamatáról (3. kép). A budapesti rajzon Hercules, hogy elpusztítsa Antheust, olyan testhelyzetben emeli a magasba, amely szinte pontos tükörképe Ammannati egy évtizedekkel későbbi kompozíciójának. Ellentétben a teljesen meztelen bronzcsoporttal, a rajzon a hérosz hagyományos attribútumát, az oroszlánbőrt viseli. A vázlaton Antheus bal karját hevesen a magasba lendíti, legmagasabb pontját jelölve ki ezáltal a rajznak, Ammannati bronzfigurája viszont megpróbálja lenyomni Hercules fejét, és így az ő könyöke formálja a kompozíció csúcspontját. Ahelyett, hogy hiábavalóan a háta mögé nyúlna, hogy lefejtse magáról Hercules ujjait, a rajz Antheusa rézsút igyekszik eltaszítani magától a hérosz izomtól dagadó felkarját. Mindebben az a nagyszerű, hogy ez a drámai feszültség képes visszaköszönni egy olyan rajzon, amely voltaképpen csak aprócska töredék. Ez a nagyszerű töredék azonban kifejezetten arra ösztönözte az egyik legkiválóbb rajzgyűjtőt, Sir Joshua Reynoldsot, hogy a jellegzetes, díszes kartonjára montírozza.' Maga a lap - leszámítva a montírozást, amelyre felragasztották - mindössze 64x44 mm, és Jonathan Richardson (Lugt 2170), Sir Joshua Reynolds (Lugt 2364), Antonio Cesare Poggi (Lugt 617), valamint Esterházy Miklós (Lugt 1965) gyűjtőbélyegzőjét viseli. A vázlat élénk vonásokkal, meglehetősen durva hegyű tollal és barna tintával készült, alárajzolásnak nem látszik nyoma.

6 A rajz frissessége, a vázlat kis mérete és technikájának spontaneitása mind azt sugallja, hogy a budapesti lapot előkészítő vázlatnak szánták egy terv kezdeti szakaszában. Annak ellenére, hogy hagyományosan Michelangelónak tulajdonították, amit egy későbbi kéz a montírozásra fel is jegyzett, a rajznak nem szenteltek túl sok figyelmet. A 20. század elején Henry Thode Michelangelomonográfiájában szűkszavúan visszautasította ezt a meghatározást - egyetlen utalásként a rajzra a szakirodalomban -, de más lehetőséget nem kínált fel.

7 A Szépművészeti Múzeum cédulakatalógusában újabban felmerült, hogy a rajz Vincenzo de' Rossival (1525-1587) vagy Daniele da Volterrával (1509-1566) hozható kapcsolatba; ugyanakkor ezek a javaslatok egyértelműen a rajz témájából és drámai felfogásából, nem pedig a stílusából erednek, amely nem állítható párhuzamba egyik művésszel sem.