Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Maarten van Heemskerck budapesti Krisztus siratása-táblaképének restaurálása

hagyományokhoz. Különösen is figyelemre méltó az a kapcsolat, amely Heemskerck budapesti alkotását Hugo van der Goes a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött diptichonja Krisztus siratását ábrázoló jobb oldali táblájához köti.

23 Van der Goes ugyanannyi férfi- és nőalakkal festette meg a jelenetet, mint Heemskerck. Az általában fekvő formátumban ábrázolt jelenet szereplőit e képén vertikális jellegű kompozícióba rendezte el, a mellékszereplők félalakjai csak a főszereplők mögött tűnnek fel. A kiasztikus jellegű, diagonálisok mentén szervezett zsúfolt kompozíció Heemskerck budapesti festménye előképének tűnik. Olyan motívumok egyezése, mint az előrebukó Mária és az őt hátulról átkarolva tartó János csoportja, vagy a könnyét kendőjével letörlő szent asszony alakja szintén megerősítik a rokonság érzetét. Van der Goes Krisztus siratása-kompozíciója egyébkent egyedülálló a korai németalföldi művészetben.

24 A festmény 16. századi művészi aktualitását mutatják ekkor keletkezett kópiái, többek között a Szépművészeti Múzeum rézlemezre festett, kvalitásos másolata (7. kép).

2

' Baldass 1917-es cikkében a torinói Accademia Albertina Krisztus sírba tételét ábrázoló tábláját említette meg a budapesti festmény legközelebbi analógiájaként (8. kép).

26 Grosshans monográfiájában csatlakozik ehhez a véleményhez.

2 A budapesti képhez hasonló méretű és formátumú tábla a halott Krisztus frontális beállításával a budapesti képnél olaszosabb kompozíciójú; a háttér repkénnyel övezett sírbarlangja, ahonnan kilátás nyílik a Golgotára, szintén különbözik a budapesti kép semleges kék hátterétől. Az alakok arányai, az arcok, a kosztümök, a mozdulatok hasonlósága azonban mind a két festmény közeli rokonságát támasztja alá. A jelenet szereplői: Krisztus, Alária, János, és Mária Alagdolna, bár beállításuk némileg eltér, ugyanazok a figurák, a budapesti kép szakállas Arimateai Józsefe a torinói kép Arimateai Józsefként vagy Nikodémusként azonosítható alakjának megfelelője.

28 E képen szabad fővel látjuk, a budapesti kép alakjának jellegzetes turbánja azonban feltűnik a háttér egyik mellékszereplőjének fején. A két festmény rokonsága a Szépművészeti Múzeum képének restaurálása után még szembetűnőbb. A kép szélei felé sűrűsödően elhelyezett, egymás mögé zsúfolt figurák hasonló komponálásmódról árulkodnak. A torinói festmény bal felső sarkának meghajtott fejű szent asszonya hasonló öltözékben és helyzetben jelenik meg a budapesti képen is. A restaurálás után előtűnt a torinói Krisztus sírba tétele profilban ábrázolt alakjának, vagy a nézőre tekintő, könynyektől borított arcú szent asszonyának párhuzama is. A Nikodemus kesztyűs kezében tartott szögek a torinói képen a kenetes edény mellett, a sírláda peremén láthatók. A restaurálás tehát messzemenően igazolta Baldass és Grosshans véleményét, akik a képet meghamisító átfestések ellenére helyes következtetésekre jutottak a festmény életműben elfoglalt helyét illetően. így nem kell újragondolnunk a kép Grosshans által javasolt datálását sem: a budapesti Krisztus siratása az 1540-es évek elejének jellemző alkotása.