Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában

MÁSODLAGOS ATTRIBÚCIÓS JEGY: önmagában kézre jellemző ismertetőjegy, amely automatikus mozdulatok eredménye, de az alapformához illesztett alkatrészeken azonosítható (például tartókarika vagy nyújtott ívek a bikafejes karika-fülbevalókon). Munkamegosztás esetén lehet az ékszert, vagy csupán az alkatrészt készítő kézre jellemző. ORSÓDRÓT (spool wire): sima drótból készült úgy, hogy egy hosszúkás, V élű szerszámot ferdén tartva görgettek végig a dróton, amelynek a felülete sorba rakott orsókhoz vált hasonlóvá. ÖSSZEKÖTŐELEM (collar; Manschette): az állatfejes, legtöbbször karika alakú ékszereken (fülbevaló, karkötő, pectoralis) közvetlenül az állatfej mögött elhelyezkedcí szerkezeti elem, amely a fejet az ékszer további részével összekapcsolja. Valójában a fej és az ékszer további része csatlakozásának az elrejtésére szolgál. ÖSSZETETT ÖSSZEKÖTŐELEM : az összekötőelem több részből álló változata. Az állatfejes karika-fülbevalók esetében készülhet három vagy több elem (például csonka kúp, henger, „gömb", granulátumgyűrű, kőgyöngy) összerakásával is. PONCOLÓ: rúdszerű kéziszerszám, amelynek az egyik végét különböző formájúra alakították (például kúp, félhold), vagy a szerszám végébe különféle domborműves motívumokat mintáztak (például rozetta, kagyló, állat- vagy emberfej). PONCOLT MINTA: lemezbe poncolóval beütött, a felületbe mélyedő minta. SOROZATGYÁRTOTT ÉKSZER: az általános ízlésnek megfelelő, nagy példányszámban, az ókorban kézzel készített ékszer. A modern időkben a gépi gyártású ékszerekre is alkalmazott kifejezés. SIMA FILIGRÁNDRÓT: a készítéséhez lemezszalagot használtak, amelyet a hosszanti tengelye körül megcsavartak, majd két lapos felület között görgettek addig, amíg a felülete simává nem vált. A lemezszalag szélét a kész dróton spirálisan körbefutó vonal jelzi. SZALAGCSAVART DRÓT (strip-twisted wire): a hosszanti tengelye körül megcsavart, lemezszalagból készült drót, amelynek a felülete olyan, mintha sok kis orsóból/hengerből rakták volna össze. SZERKEZETI ELEM: az ékszer fő alkotóelemei, amelyekből a szerkezete összeáll. Az állatfejes karika-fülbevalók esetében a fej, az összekötőelem és a karika. SZŰKÍ*IX')\'ÁGÁS: lemez szélén ejtett vágás, amelynek segítségével a megfelelő forma elérése érdekében csökkenthető a lemez „bősége". VÁGÓÉI.: hosszú, ék alakú, éles éllel rendelkező szerszám. Lemezek, drótok vágására használták, az anyag keménységétől függően puszta kézzel vagy kalapáccsal ütve.