Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában

5. Ltsz. 55.158.1 (5/a-l. kép) Karika: alapcsőre váltakozva feltekert domborított lemezszalagból és két szalagcsavart (orsódrót?) drótból készült. Végüket egyetlen sima elvékonyodó dróttá dolgozták össze, amelynek végét kampószerűen visszahajlították. Ez a bika álla alatti lemezszalagból készült tartókarikába kapcsolódik. Osszekötőelem: összetett összekötőelem, három részből áll: egy csonka kúp, egy gömb és egy henger alakú tagból. A csonkakúp-tag karika felőli részét szalagcsavart filigrándrótokból (orsódrót?) készült nyújtott ívsor, a gömbtag felőli szélét tojássor díszíti. Mindkét ívsor nyitott végéhez két szalagcsavart drótot, közéjük külön lemezbe domborított bordát forrasztottak. A tojássor íveit pontosan követve cakkosra vágták a csonka kúp alaplemezének szélét. Az ívek belsejébe a lemez hátoldala felől egy-egy pontot poncoltak (5/a-c. kép). A csonka kúpnak ehhez a széléhez alul egy hosszúkás lemezdarabot forrasztottak, amely elfedi a lemez széleinek illesztését (javítás?; 5/j. kép). A gömbtag szűkítővágások segítségével hordó formájúra összehajtott lemezből készült (5/e. kép; készítésének részletes leírását lásd az 1. mellékletben). A hengertag gömbtag feléíli szélét szintén tojássorai díszítették és cakkosra vágták, az ívek közepébe pontokat poncoltak. A tojássor nyitott végéhez, valamint a hengertag és a fej csatlakozásához egy-egy szalagcsavart drót, közéjük pedig domborított borda került (5/f, 5/i. kép). Fej: matricán(?), két félből(r) domborították; erre utalnak a lemezszélek illesztésének nyomai az orron és az orr fölött; talán az áll alatti borda is lemezszélek illeszkedése (5/d., 5/g. kép). A tarkót külön lemezből készítették. Ebből alakították ki a szarvak hátsó részét is, az elülső részüket szintén külön lemezből. A plasztikusan mintázott füleket valószínűleg a fej lemezéből alakították ki, a hallójáratot poncolóval ütötték be. A szemet kívülről ütött lyuk jelzi, körötte három rövid, egyenes, poncolt vonal: az egyik a könnycsatornát, a másik a szemzugot jelzi, a harmadik közöttük helyezkedik el. A szem fölötti ráncokat domborítással és cizellálással, a pofán-nyakon lévő ráncokat és a tarkót díszítő hosszanti hullámvonalakat cizellálással mintázták meg. A homlokon lévő szőrzetet hátulról domboríthatták, majd elölről poncolt pontokkal díszítették. A plasztikusra alakított orron poncolt pontok jelzik az orrlyukakat (5/d. kép). Szerszámnyomok: kör alakú, V profilú poncolónyom (a tojássor poncolt pontjai, az orrlyukak, a homlokszőrzet díszítése); egyenes vonal alakú, V(?) profilú poncolónyom (a szem körüli három vonal, hallójárat); U profilú cizellőrszerszám nyoma (a tarkó díszítése, a szemhéj és a pofa ráncai). Állapota: a domborított részek mellett (a fülek mögött, a homlokon) több helyen kiszakadt a lemez, a forrasztások mellett vöröses elszínezcídés látható. A készítéssel egyidejű javítás nyomai: a hal szarv tövében (5/k. kép) és a tarkó szélénél négyszögletes folt (5/1. kép). 6. Ltsz. 55.158.2 (6/a-h. kép) Karika és osszekötőelem: mint az 5. számú darabon. A csonkakúp-tag gömbtag felé eső szélén hiányzik az illesztést elfedő lemezdarab.