Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában

Kisebb részletek egyezése mégis arra utal, hogy egymáshoz közel állónak tarthatók: 1. az összekötőelem lemezének karika felé eső szélét ugyanúgy az íveknek megfelelően cakkosra vágták, de a lemez illesztésénél lévő utolsó íveknél egyenesen hagyták, mint az 1. és 2. számú darabokon (vö. az 1/j., 2/j., 3/j., 4/i. képeket). 2. a nyújtott ívek belsejében a lemez hátoldala felől beponcolt egyenes vonal van (3/f, 4/e. kép). 3. a 4. számú darab jobb szemének kialakítása során készítője ugyanazt a koncepciót követte, mint az 1. és 2. számú daraboké, vagyis a könnycsatornát és a szemzugot egy-egy rövid, egyenes, poncolt vonallal jelölte, alulról pedig egy sorba poncolt rövid, egyenes vonalakkal keretelte a szemet (vö. a 4/j. és 1/k., 2/k. képeket). A másik oldalon és a fülbevalópár másik darabján azonban elmarad a szempillaszerű mintasor a szem alatt, helyette félköríves vonal jelenik meg. Ez arra utal, hogy a fülbevalópár készítése során koncepcióváltás történt a szem környéki részletek kialakításában. Az utóbbi három oldalon a szem további részleteinek (szemzug, könnycsatorna) kialakításában mutatkozó eltérések viszont nem más koncepcióra, hanem pontatlan szerszámhasználatra utalnak (lásd 3/k-h, 4/k. kép). Négy további technikai részlet miatt azonban a közelállóságnál szorosabb kapcsolat is feltételezhető a két fülbevalópár között. Véleményem szerint azonos kézre utal, hogy: 4. a 3-4. számú fülbevalópár esetében is néhol fűrészfogas az összekötőelem cakkosra vágott széle (vö. a 3/g., 4/f. és 1/i., 2/i. képeket). 5. a fülekbe ütött kör alakú poncolónyom ugyanazt a különbséget mutatja, mint az 1-2. számú fülbevalópáron, vagyis a jobb fülekben élesen látszik a poncoló hegyének nyoma, míg a bal fülekben nem (vö. a 3/h-i., 4/g-h. és 1/e-f., 2/e-f. képeket). 6. az összekötőelemet díszítő, drótból hajlított nyújtott ívek szára kissé befelé hajlik (vö. a 3/f., 4/e. és 1/h., 2/h. képeket). 7. a 3. számú darabon megmaradt tartőkarika ugyanolyan vastag lemezszalagból készült, mint az 1. és 2. daraboké és formájukban is megegyeznek: alul egyenes, két oldalán íves, két vége pedig egyenes, rézsútosan felfelé tart és nem ér össze (vö. a 3/e. és l/g., 2/g. képeket). A tartókarikák formáját elemezve rekonstruálható a készítésük során elvégzett mozdulatsor: a lemezszalagot középen megtartva, először az egyik, majd a másik végétől azonos távolságra kúpos fogóval kb. 45 fokos szögben meghajlították a lemezt. Az összetett összekötő-elemű fülbevalók (5-7. sz.) közötti kapcsolat készítéstechnikai bizonyítékai: Az összetett összekötő-elemű bikafejes karika-fülbevalók közül a fülbevaEópár (5-6. sz., 5/a-d. és 6/a-d. kép) és egy szóló darab (7. sz., 7/a-d. kép) között a következő részletek alapján feltételezhető kapcsolat: 1. mindhárom darabon a bikafej álla alatt borda található, ami arra utal, hogy a fej vah)színűleg két félből készült (vö. az 5/g., 6/g. és 7/h. képeket).