Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
Ég és Föld határán II: Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Második rész)
A túlvilág sötétségében az egyetlen fényforrást a Napszem ureuszalakjának tüzes lehelete adja, amely fáklyaként világítja meg a napisten és az őt követő üdvözültek útját. Lásd: Darnell 1997, 306-308; H. Willems, The Coffin ofHeqata (Cairo JdE 36418) (Orientalia Lovaniensia Analecta 70), Leuven 1996, 135-136; Liptay 2003, 17-18. Tüzet köpő kígyók az éjszakában: R. K. Ritner, The Mechanics of Ancient Egyptian Magical Practice (Studies in Ancient Oriental Civilization 54), Chicago 1993, 224, n. 1042. A sdt kettős jelentésére ('láng', 'újszülött isteni gyermek'): P. F. Donnán, Creation on the Potter's Wheel at the Eastern Horizon of Heaven, in Gold of Praise: Studies on Ancient Egypt in Honor of Edward F. Wente (Studies in Ancient Oriental Civilization 58), ed. E. Teeter-J. A. Larson, Chicago 1999, 91. Coffin Texts IV 174 f-i; lásd: Troy 1986, 24. Coffin Texts Spell 261 (fordítás: R. O. Faulkner, The Ancient Egyptian Coffin Texts I, Warminster 1973, 199-200; CI. Carrier, Textes des sarcophages du Moyen Empire Egyptien I, Champollion, Editions du Rocher, 2004, 624-627, var. BIBo „Vennéade était (encore) dans l'oeil de Punique (w c t) / többi var. Heka 'avant que deux choses n'eussent existé dans ce monde". Vo. Coffin Texts II 5 a-b. Heka maga az önmagát létrehozni képes (hpr ds=f 'autogenêse': Coffin Texts VI 270h) teremtőerő. Vö. Ritner 1993, 17-19; S. Bichel, La cosmogonie égyptienne avant le Nouvel Empire (Orbis Biblicus et Orentalis 134), Freiburg-Göttingen 1994, 91-100. Bickel 1994, 154-156; Coffin Texts VI 175g (Spell 572) és B. Altenmüller, Synkretismus in den Sargtexten (Göttinger Orientforschungen IV, 7), Wiesbaden 1975, 160-162. Heka és a Napszem/kobra kapcsolatátjói mutatja a Wrt-hk>w isteni epithéton is: Ritner 1993, 19. Heka és a halott szemeinek kapcsolatára: Coffin Texts VII 159e. A varázserő istenének és a Napszemnek erre a kapcsolatára utalhat az a 21. dinasztia kori Naplitániaalak, amelynek a fején a két szimbólum (a Szem és a Mi-jel) egymás mellett jelenik meg: A. Piankoff, The Litany of Re (Ancient Egyptian Religious Texts and Representations 4), New York 1964, 142 és 79. Ré ii-lelke, az Egi Tehén könyve szerint a varázsigék kimondásában, azaz Heka istenben manifesztálódik: „Je suis le bai de Re qui est sorti du Noun, ce bai du dieu qui a créé Hou..." (N. Guilhou, La vieillesse des dieux, Montpellier 1989, 20); Ritner 1993, 23. A fenti, egyes szövegekben több száz éve jelen lévő elképzelés képi megfogalmazására azonban csak az Újbirodalom idején tettek kísérletet. Egyes királyi túlvilágkönyvekben (Amduat, Kapuk Könyve) Heka a napbárka legénységének a tagjai között kap helyet. A 21. dinasztia idején pedig az Eg és Föld szétválasztásának jelenetén időnként Su helyét is átveheti. Vö. Ritner 1993, 18; E. Liptay, Heka as Hypostasis of the Sun-god in the 21th Dynasty, in Intellectual Heritage of Egypt. Studies presented to László Kákosy (Studia Aegyptiaca XIV), Budapest 1992, 389-391. A. Niwinski, Studies on the Illustrated Tbeban Funerary Papyri of the II' 1 ' and 10 th Centuries B.C (Orbis Bibicus et Orientalis 86), Freiburg-Göttingen 1989, fig. 57e.
