Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II: Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Második rész)

megtestesítője. A női princípiumot a két horizont kettőssége jelképezi, amelyek közül a nyugati az istentől megfogant anyaistennőre, a keleti pedig a hajnalban megszülető istennőre utal. Abban az esetben, mint itt is, amikor a napkorong maga is az isten (Ré bl-'ya) befogadójává válik, a női princípiumot is képviseli egyben (Napszem).

94 5. A KELETI ÉGBOLT HATARÁN (SCHLUSSZENE) (6. KEP) A harmadik jelenet napbárkáján hieroglif jel formájában megjelenő horizont a helyszíne az utolsó jelenetnek is, amely összegzi és lezárja az eddigieket. A nagy isten, aki legyőzte a Nemlét kígyóját (Apóphisz), aki az ősvízből keletkezik (hpr), az égistennő méhéből születik (msi)

9S és a keleti horizonton napkorong/szkarabeusz formában ragyog fel, ebben a pillanatban még a női princípium, a horizont belsejében van. A keleti horizont (ön)teremtő istene szükségszerűen androgün,

90 a horizonttal, illetve a horizont kapujával azonosuló Ozirisz pedig ebben a kontextusban a női princípiumot testesíti meg.

9 A IX. Ramszesz-sír enigmatikus jelenetének szövegei és a 21. dinasztia kori Dzsedkhonszuiufankh I-papirusz záróképéhez tartozó himnusz

98 éppúgy a keleti horizonton megjelenő Ozirisz-Ré-Harakhti-Atum természetének mindenható voltát fogalmazzák meg, mint az Imiszeba-sír (TT 65) himnusza.

99 Az utóbbi többek között így dicsőíti: „titokzatos kos-alakú, aki Mendészben van" (bl stlw hry-íb Dcl.t), „eme negyedik kos-alak Szokarisz szentélyében" (bl pu r mh 4 m stt), „Mendész egyesített alakja" (dmcly n Ddw). A mendészi kost már a Koporsószövegek idején azonosították Ré és Ozirisz, majd később Ozirisz, Geb, Su és Ré bl-)iva\.

m) Az utóbbi négy isten megfeleltethető a négy elemnek, amelyek mindegyikét magában hordozza a horizontra érkező kozmikus istenség lénye.

101 Az ithüphallikus isten minden olyan tulajdonsággal rendelkezik tehát, amely az újjászületéshez és önmaga újjáteremtéséhez szükséges. IX. Ramszesz-sír enigmatikus falán, amelynek motívumait a budapesti papirusz feldolgozta, a következőket nyilatkoztatja ki: „...én vagyok Atum, amint egymaga létrejött a Nunban; En vagyok az Égi Tehén (Mehet-weret) gyermeke, mivel ami az Egi Tehenet illeti, a nagy varázserejű isten udlt-szeme (ő)..."

1Q2 A „nagy istennek" a nemlét óriáskígyójából (Mehen) létrejött bl-ja (a Napszem) készen áll arra, hogy a túlvilági testtől elszakadva, az égbe emelkedjen a nappali bárkán. 5. 1. Rs-wdl A fentieken kívül van azonban még egy tulajdonság, amely a keleti horizonton lévő teremtő istent jellemzi az újjászületés előtti pillanatban: a rs-wdí ('Aki épségben/teljesen felébredt') állapot.