Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

XIV. Lajos lovas szobrának újjászületése. Kisbronzok a 19. századból

eltérések csupán olyan apró, szintén az öntést követő részletekben merülnek ki, mint a ló vagy a lovas szemének kialakítása, ahol a pupillát nem minden esetben jelezték öblös bevéséssel. A talapzat mint kiegészítő pedig természetesen minden esetben más és más. Az öntés technikai részletei csak a budapesti és a versailles-i kisbronznál (5. kép) ismertek, és ahogy a külső megjelenésükben, itt is szoros egyezésekkel találkozunk: a két szobor öntése teljesen azonos.

20 Mindkettőt részekben, azonos számú darabból öntötték. A ló első és hátsó fele külön készült, majd a hasnál egybeforrasztották, végül az illesztést kívülről egy fémhevederrel takarták, utoljára pedig a ló farka került a helyére. A lovas és a nyereg külön darabok, a lovasnál a lábakat és a karokat egyenként öntötték, és utólag csapokkal erősítették a törzshöz. A lovas köpenyének a ló hátára hulló vége szintén külön készült. Ez a köpenyvég ma hiányzik a budapesti változatról, de rögzítésének helye a ló hátán jól kivehető. A köpeny megmaradt leiének simára csiszolt felülete ugyancsak arra utal, hogy a budapesti szobron egykor éppúgy megvolt, mint a versailles-i kisbronzon (6. kép). A budapesti kisbronz variánsainak külső egyezései és öntéstechnikájuk azonossága mellett méretbeli különbségeik is elenyészők: magasságuk 55,2 cm (windsori) és 57 cm (versailles-i) között mozog. A XIV. Lajos lovas emlékművei nyomán számos, nemegyszer különböző korokban öntött kisbronz maradt fenn. Az ezek újraöntésekor megváltozó méreteket jól példázzák François Girardonnak a Vendôme téren 1692-1699 között felállított lovas szobra után készült kisbronzok, amelyek magassága meglehetősen tág határok, 99 cm (Sotheby's) és 105,5 cm (Royal Collection, Windsor) között ingadozik.

21 Bár vita van arról, hogy Girardon szobrának egyes változatai pontosan mikor készültek, annyi bizonyos, hogy ezeket sem egyszerre, hanem a 17-18. század folyamán egyaránt újra és újra kiöntötték, sőt akad köztük 19. századi bronz is.

22 Az utólagosan készített öntvényeknél, ha a modell a sorozat előző darabjáról készül, az újabb öntvény a korábbinál kisebb, ami a kihűlő bronz összezsugorodásával magyarázható. Ez figyelhető meg a Girardon után öntött sorozatnál is. Ezzel szemben a budapesti kisbronznál és változatainál a méretbeli különbségek mindössze az utólag összecsavarozott ló és lovas enyhén eltérő dőlésszögébőil adódnak. Alindezek arra utalnak, hogy a sorozatot egyetlen modellről és talán egyetlen műhelyben öntötték, amit a versailles-i és budapesti kisbronz egyező öntési technikája is alátámaszt. Az sem lehet puszta véletlen, hogy a kisbronzok kivétel nélkül a 20. században tűntek fel, provenienciájuk egyetlen esetben sem követhető korábbra. A bronzok felületének kialakítása, a farok és a sörény lapos modellálása, XIV. Lajos ruhájának részletmegoldásai - az antikizáló öltözet rojtjai -, mind-mind olyan jellegzetességek, amelyek a sorozat 19. századi készülésére vallanak.