Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
"...köztetek van, akit Ti nem ismertek". Néhány aranyszál Boskovits Miklósnak Duccio Keresztelő Szent Jánosa kapcsán
I. ARANYCSÍKOZÁS (CHRYSOGRAPHIA) A chrysographia (a. m. aranyírás/-festés) az arannyal való díszítés egy jellegzetes módja a bizánci miniatúra-, ikon- és falfestészetben. 4 Az arany vonalak absztrahálódott hálójában megszűnt a különbség megvilágítás és csillogás között; a kettő együtt az isteni fényesség jelévé vált. 3 A 13. század során Itáliában a chrysographia azonban fokozatosan veszített absztraktságából; a legkiválóbb festők kezén kezdett a redők, illetve a test struktúrájához igazodni/' Ebben a folyamatban kulcsszerepe volt Ducciónak (1278-1318/9), aki - stílusa egyéb természetelvű újdonságai egyik elemeként - az arany csíkokat rendkívül rugalmasan kezelte; az egykor kemény, merev vonalak az ő művészetében egyértelműen a ruha esését követik, sőt, elevenséget is kölcsönöznek a drapériaredőknek. 7 Mindez régóta köztudott; a szakirodalomban jóval kevesebb szó esik arról, hogy a sienai festő nemcsak stílusa lineáris struktúrájába építette be, de specifikus jelentéssel is ellátta a chrysographia* * Márpedig ez is fontos vonatkozása a színnel és fénnyel való mesteri bánni tudásnak. Azt jelenti, hogy Duccio művészetében kezdett elválni a fény szimbolikus, illetve valóságra vonatkoztatott jellege. 9 Ahogy a grisaille, 10 úgy az arany csíkok esetében is a stílus finomodása ikonográfiái nyereséggel is járt. Duccio volt az első, aki adott esetben a chrysographia tekintetében is különbséget tett az alsó és a felső ruha között, és az arany csíkokkal következetesen utalt az isteni dicsőség megjelenésére, illetve magára az átistenült állapotra. A Maestà előoldalán Mária köpenyét nem, csak piros ruháját díszítik arany szálak, éspedig a főképen, az Angyali üdvözleten, valamint az élete végét felidéző oromzati jeleneteken." (A gyermekkor eseményein ugyanazt a ruhát viseli, de arany csíkok nélkül.) Az oltárnak ezen a mariológiai oldalán a felnőtt Krisztus csak egyszer, a Mária halálán jelenik meg; a feltámadt, megdicsőült Megváltó aranytól fénylő ruhába és köpenybe burkolva tartja kezében anyja lelkét. A hátoldal passiójelenetein Duccio mellőzi a chrysographiát. A predella megmaradt táblái közül Krisztus egyedül a Színeváltozáson viseli az istenség fénytől ragyogó piros ruháját és kék köpenyét. Hasonló az öltözéke - egyetlen kivétellel 1 " - az összes feltámadás utáni jeleneten. Az oltárnak ezen a krisztológiai oldalán Mária alakját csak egyszer, a Pünkösd jelenetén tünteti ki a festő chrysographiávú, és pedig ezúttal nemcsak a ruháját díszítik arany szálak, hanem a köpenyét is. II. A BUDAPESTI KEP TEMAJA Mindeddig - Pigler és Stubblebine kivételével 1 ' - nem határozták meg kellő pontossággal a mű témáját. Ez nem is csoda, hiszen a Keresztelő Szent Jánossal foglalkozó szakirodalomban sem szenteltek elegendő figyelmet János és Krisztus életének erre a mozzanatára. A prédikáció közben elhangzott tanúságtétel eseményét látjuk - de melyiket?
