Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II. Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Első rész)

A bárka fedélzetén két m>

r

í-to\\ társaságában a napisten egyik megnyilvánulási formája látható: egy vörös színű íh/-horizonton lévő napkorong, benne wdyt-szemmel. A negyedik, és egyben utolsó jelenet (5. kép) színtere egy félkör alakban lezárt, feketével bepontozott terület. Az előtérben két fekete színű skarabeus helyezkedik el, a felsőt függőlegesen fejjel felfelé, az alsót horizontális helyzetben ábrázolták. Az utóbbi a papirusz elejének az irányába néz. Az utolsó jelenet félkörös lezárása előtt egy átlósan elhelyezkedő talapzaton múmia alakú, ithüphallikus istenség áll. Jobb karját felemeli, kezét ökölbe szorítja; a bal keze nem látható. Testének a fehér múmiavásznak által szabadon hagyott részei fekete színűek. A 21. dinasztia idején jellegzetes, mellen keresztben futó két vászonszalag vörös színű, éppúgy, mint a fején viselt paróka. Az utolsó jelenet zárómotívuma egy két karját az előtte álló istenség" köré kiterjesztő, vörös színű napkorong. A kiterjesztett karok a félkörös lezárás kettős ívét követik, amely az égbolt hieroglifáját imitálja. A darabot Niwinski az általa felállított rendszer III. 2a kategóriájába sorolta,

: amelynek jellemzője, hogy a rendkívül gazdag motívumkincsből, amely főleg az újbirodalmi királysírokban használatos túlvilágkönyvek szimbólumvilágából merít, első látásra meglehetősen szabadon válogat, sőt az onnan kiragadott motívumokat bátran módosítja és variálja egymással. A fentiekből kifolyólag az ilyen típusú papiruszok közös vonásaik ellenére meglehetősen különböznek egymástól. 3 A papirusz kulcsjelenete az utolsó, félkörös lezárású jelenet, a kulcsfigurája pedig az ezen a jeleneten ábrázolt ithüphallikus alak (5. kép). A motívum nem más, mint az Amduat záróképének (úgynevezett Schlußszene) továbbfejlesztett változata. Ikonográfiái szempontból sok tekintetben előképének tekinthető a IX. Ramszesz sírjában megjelenő úgynevezett enigmatikus fal hasonló jelenete.

4 (3. kép) Az újbirodalmi T/W/z^r-verziókban az éjszaka utolsó (12.) órájának záróképén, amely a napfelkelte első pillanatát rögzíti, az alsó regiszterben elhelyezett (alvilágban visszamaradó), múmia alakú Ozirisz élesen elhatárolódik a skarabeus alakban a keleti horizonton felkelő naptól és az őt a karjaiba fogadó Su istentől. Az ugyanehhez az órához tartozó, a napfelkeltét leíró bevezető szöveg ugyanakkor több teremtéselképzelést is egyesít:

1 a skarabeus alakjában való újjászületés mellett az égistennő testéből gyermekként való megszületés éppúgy megjelenik, mint a fény sötétségből vak) elő