Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
Az Antik Gyűjtemény kora kykladikus tárgyai
pl. 42. 1; M. Marthari, Tpia KUKICCOIKÚ eiôcibÀia aro Mouoeío ujc, Zúpou, in N. Ch. Stampolidis (ep.), (PQZ KYKAAAIKON. TiunriKOç TOUOÇ oxrj uvnjiq zov NÍKOV ZacpEipóitovAov, AOnva 1999, 34, 36, N. 13; Getz-Gentle 2001, 168, no. 1. A „mester", „szobrász", „figurakészítő" stb. kifejezések használatához: Getz-Gentle 2001, xvi. Az Ashmolean-mester léte és darabjainak összetartozása nem talált feltétel nélküli elfogadásra, S. Sherratt, Catalogue of Cycladic Antiquities in the Ashmolean Museum. The Captive Spirit, Oxford 2000, 156-157, no. 7.25. Módszerének kritikájáról lásd A. C. Renfrew, The Cycladic Spirit. Masterpieces from theN. P. Goulandris Collection, London-New York 1991, 110, 113, 115-116; J. F. Cherry, Beazley in the Bronze Age? Reflections on Attribution Studies in Aegean Prehistory, in R. Laffineur-J. L. Crowley (eds.), E1KÍ2N. Aegean Bronze Age Iconography: Shaping a Methodology. Proceedings of the 4th International Aegean Conference, University of Tasmania, Hobart, Australia 6-9 April 1992, AEGEUM 8, Liège 1992, 140-144, és általában a mesterkéz-attribúció lehetőségeiről az őskor vonatkozásában: uo., 134-140; továbbá, Ch. Morris, Hands Up for the Individual! The Role of Attribution Studies in Aegean Prehistory, Cambridge Archaeological Journal 3 (1993), no. 1, 41-66; Gill-Chippindale 1993, 639-641; Rehm 1997, 72; Marthari 1999, 33; G Broodbank,./;/ Island Archaeology of the Early Cyclades, Cambridge 2000, 60. Getz-Preziosi 1987, 117-120; Getz-Gentle 2001, 100-101. A hét darab közül kettő attribúciója (GetzGentle 2001, 169, nos. 5, 7) - töredékessége, illetve eltérő stílusjegyei alapján - nem meggyőző. A budapesti darabhoz hasonló foltos márványból készült a houstoni de Menü-gyűjteményben őrzött idol és az Ashmolean Museum darabja: Sherratt 2000, 156-157, no. 7.25; Getz-Gentle 2001, 168, nos. 2, 4. Ltsz. ML 356, magassága 31, 5 cm. Naxoson foglalták le műkincstolvajoktól. A darab eredetisége publikálója, M. Marthari szerint sem bizonyítható: Marthari 1999, 30; Getz-Gentle 2001, no. 6, 169 - a leltári szám (AM 377) és a lelőhely (Naxos) téves. A bronzkori mester- és a modern hamisítókezek elkülönítéséhez a hiteles lelőhelyek alapján lásd Gill-Chippindale 1993, 637, table 16. A korai megszerzés nem minden esetben bizonyítja a darab eredetiségét, lásd Gill-Chippindale 1993, 617-619. A kykladikus idolok hamisításhoz lásd J. Riederer, in Thimme 1976, 94-96; GillChippindale 1993, 616-621, 650-651; G. V. Stergiopoulos, Cycladic Idols: Stripped to the Stone, in G Muskett-A. Koltsida-M. Georgiadis, (eds.), SOMA 2001. Symposium on Mediterranean Archaeology (BAR-IS 1040), Oxford 2002, 236-237. A festésnyomokhoz, mint az eredetiség megállapításának fontos kritériumához, lásd Gill-Chippindale 1993, 656, n. 405; G. Hoffman, Painted Ladies: Early Cycladic II Mourning Figures?, American Journal of Archaeology 106 (2002), 528-529.
