Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

ANNUAL REPORT 2005 - A 2005. ÉV - Gerszi Teréz szakkatalógusáról

művészetét. Monográfiája jelent meg Paulus van Vianenről, akinek számos kiemelkedő rajzát őrzi a budapesti gyűjtemény.

3 Gerszi Teréz több cikket írt a prágai rudolfinus mesterek rajzművészetével összefüggésben, s ebben a témában kiállításokat is rendezett Salzburgban és Budapesten.

4 Társszerzőként közreműködött a Prag um 1600 kiállításon Essenben és Bécsben." Egész sor tanulmánya mélyreható, új megállapításokat hozó elemzéséről ad számot a németalföldi tájképművészet alakulását jelentősen befolyásoló Bruegel-hagyomány kérdéskörében. A hosszú évek munkájának gyümölcseként megjelent új szakkatalógusában 131 holland és flamand mester rajzai, illetve e mesterek köréhez kapcsolható és névtelen művészek művei szerepelnek (78. kép). A budapesti gyűjteményben nem a 17. századi Hollandia és Flandria vezető mestereinek művei vannak túlsúlyban, viszont sok kevésbé ismert érdekes művész munkája található meg, akiknek alkotásai árnyalják a század művészetéről alkotott képünket. Ugyanakkor a budapesti gyűjteményről elmondható, hogy gazdag, változatos tematikájú és stílusú lapok során át, jellemző képet tud adni a holland és flamand rajzművészetről. Számuk és kvalitásuk alapján két művészcsoport emelkedik ki a vonatkozó budapesti gyűjteményben: Rembrandt és tanítványainak művei, valamint az úgynevezett italianizáló mesterek alkotásai. A gyűjtemény érdekessége az is, hogy rajzsorozatok révén jobban képvisel egyes mestereket: Hendrik Goudt vázlatai hozzájárulnak rajzművészete jobb megismertetéséhez, Jan van Goyen hatásának jelentősége jobban értékelhető annak a tizenhét lapból álló rajzsorozatnak a révén, amely egy követőjének tulajdonítható. A kötet bevezetéseként rövid, de velős áttekintést kapunk a gyűjtemény e részének kialakulásáról, s ebben tükröződik az ország elmúlt kétszáz évének nehézségekkel terhelt története is. Sajnos e jelentős gyűjtemény együttes a második világháború óta alig gyarapodott, mivel a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt külföldi műpiacról nem volt mód vásárolni, belföldön viszont nem volt kínálat. A 350 katalógustétel legértékesebb és legtöbb darabja a magyar állam által 1870-ben megvásárolt Esterházygyűjteményből származik, kisebb rajzcsoport Delhaes István 1901-ben elhunyt festőrestaurátor hagyományozásának köszönhető. A legtöbb múzeumi vásárlás az 1910-es évekre tehető, s a gyűjtemény akkori vezetőjének, Melier Simonnak az érdeme. A katalógusban a rajzok a művésznevek ábécérendjében követik egymást, először a sajátkezű lapok, majd a művész követőinek, végül másolóinak művei következnek. A 350 tétel közül 113 első ízben publikált, de száz körül van azoknak a publikáltként tekintett lapoknak a száma is, amelyekről csupán szűkös adatokat közölnek a régi,