Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

ANNUAL REPORT 2005 - A 2005. ÉV - A romantikától a posztimpresszionizmusig. A 19. és 20. századi gyűjtemény új állandó kiállítása

hagyományosabb kifejezésmódjához kötődik, Claude Monet Trouville-i kikötője, valamint Eduard Manet emblematikus, Hölgy legyezővel című műve már a festői gondolkozás megváltozásáról, a kompozíció felbontására tett kísérletről tanúskodik. Monet érett korszakából származó művei, a Három, halászhajó, valamint a Virágzó szilvafák, Renoir Leány portréja, illetve Paul Gauguin korai, Behavazott kert című képe jellegzetes impresszionista művek, Camille Pissarro Pont-Neuf képe pedig a színek optikai felbontása, a divizionizmus irányába jelzi a továbblépést. A század kilencvenes éveitől fellépő posztimpresszionizmust Gauguin érett, óceániai korszakában készült műve, a Fekete sertések és Henri de Toulouse-Lautrec szatirikus, Ezek a hölgyek című festménye reprezentálja. Auguste Rodin monumentális szobra, az Örök tavasz mellett Aristide Maillol tiszta, klasszikus formavilágú szobrocskái a francia szobrászat 1900 körül szétváló útjait érzékeltetik. Cézanne Bujfet-jének szigorú képi struktúrája, súlyos, modulált formái pedig már a kubizmus képalkotó logikáját előlegezik. A festményeket harmonikus arányban egészíti ki a gyűjtemény gazdag szoborkollekciójának legszebb portréiból álló válogatás: Jean-Baptiste Carpeaux, Albert-Ernest Carrier-Belleuse, Rodin és Jules Lagae művei. A kabinetsort tematikus szobor- és képegyüttes zárja: Rodin Suzon-ja, Alexandre Falguière Diana című büsztje, Gustave Doré Fehérkendős fiatal nő és Alfred Stevens Nő hárfával című vásznai a nőábrázolás 19. századi aspektusait mutatják be, egyúttal a Régi Képtár szomszédos, brit termének 18. századi portréira is reflektálnak. Az épületszárny rekonstrukciójának köszönhetően a kiállítótermek „arculata" is megújult: a vörös színű kövezet, a fa lábazati lambéria és az ajtófélfák egyfajta keretként szolgálnak a semleges, törtfehér falfelület számára. E „kereten" belül kicsivel szemmagasság fölött, 80-90 cm-es távolságban kerültek egymás mellé a művek. Az ökonomikus, mértéktartó elhelyezés - eleganciája mellett - a befogadói folyamatnak is kedvez, az egyes művek önálló tanulmányozására sarkallva a nézőt. A korszerű múzeumi kívánalmaknak megfelelő spotlámpás világítás szinte elemeli a festményeket a falsíktól, érvényre juttatva a művekben rejlő plasztikai és színbeli minőségeket. A termek látványát az új felirati táblák teszik teljessé, melyek jól olvasható, filigrán betűikkel szépen harmonizálnak a visszafogott, elegáns enteriőrrel. A táblákon immár hagyományosan feltüntetett proveniencia a századforduló progresszív művészetpártolói, Hatvány Ferenc, Kohner Adolf, Nemes Marcell, Herzog Mór Lipót nyugat-európai, elsősorban francia művészeti orientációját tükrözi, egyúttal e gyűjtők kozmopolita szellemiségét is reprezentálja.