Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)
Francesco Conti és a budapesti Krisztus siratása festménye
Olaj, vászon, 190,5 x 137 cm; Sotheby's London, 6 July 2004, sale W04710, no. 404. Az árverési katalógus közli, hogy a festmény a Gladstone család rezidenciájából, Havarden Castle-ból származik, és William Ewart Gladstone szerezte meg Itáliában 1850-185l-ben. Köszönetet mondok a Moretti Galériának és Riccardo Spinellinek, hogy engedélyezték a mű előzetes közzétételét. E művel Ricardo Spinelli hamarosan megjelenő tanulmányában foglalkozik. Conti a témát a San Martino a Terenzano-templom számára is megfestette (vö. S. Meloni Trkulja, Conti Francesco, in La pittura in Italia. II Settecento, Milano 1990, 677), a kép jelenleg a firenzei Érseki Palotában található. Ez a festmény a női szent ruhájának meglehetősen kemény rajzolatú, a festő első alkotói korszakára jellemző redőzéséből ítélve időben megelőzi a Moretti Galéria képét. Erre a részletre Tátrai Vilmos hívta fel a figyelmemet a festmény tanulmányozása során. Conti kapcsolata az osztrák festészettel többször is szóba kerül a szakirodalomban. Elsőként említi M. Chiarini, Francersco Conti as a Draughtsman, Master Drawings 31, no. 4 (1993), 448-453. F. Berti, Il recupero della tradizione fiorentina nella pittura di Francesco Conti, Paragone 19 (1998), 30-42. Stanze Segrete. Gli artisti dei Riccardi, a cura di C. Giannini - S. Meloni Trkulja, cat. della mostra, Firenze, Palazzo Medici-Riccardi, 2005. A katalógusban az itt tárgyalt festőről lásd F. Berti, Francesco Conti artista dei marchesi Riccardi, 137-156. „Scudi tre e lire 3 portö contanti Fran.co Conti pittore per la pittura fatta nella cappella sotterranea [...]". (3 scudót és 3 lírát kapott készpénzben Francesco Conti festő a földalatti kápolna számára készített festményéért.) Archivio di Stato di Firenze, Riccardi 138, c.370 s. Az adatért a mindig nagylelkű Sandro Bellesinek tartozom köszönettel. A kápolna és az alatta lévő kripta történetének kutatásához jelentős segítséget nyújtott Giuseppe De Juliis, akinek köszönetet mondok. A kápolna szobrászati díszéhez lásd R. Spinelli, Ricognizione su Giuseppe Broccetti (1684 - 1733), Annali della Fondazione di Studi di Storia delVArte Roberto Longhi II (1989), 110. Archivio di Stato di Firenze, Riccardi 278, no. 450. A festményt a méret megjelölése nélkül említik még: Riccardi 279, 280. Az ízlés megváltozását jelzi, hogy a festményt „amelynek megvételére egyedül Gaetano Giovannini, firenzei illetékességű kereskedő jelentkezett", az egyetlen ajánlattevő egy scudóért vásárolta meg. Archivio di Stato di Firenze, Riccardi 350, 97, no. 360. Viktoria Markova joggal veti fel annak lehetőségét, hogy a Palazzo Pitti festménye valójában az eredeti kép sajátkezű replikája, lásd V. Markova, Dipinti del Seicento fiorentino in Russia, Antichità Viva 33, no. 5 (1994), 41.
