Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Francesco Conti és a budapesti Krisztus siratása festménye

Nemrégiben az egyik Pandolfini-árverésen 17. század végi emiliai munkaként tűnt fel egy Szent József a gyermek Jézussal témájú kép, amely valójában festőnk kései alkotása (64. kép).' A jelenleg firenzei magángyűjteményben őrzött képen a két Siratás Krisztusát gyermekként látjuk viszont, jellegzetes, gyöngyház árnyalatú testszínnel, gömbölyded hassal és hangsúlyos rajzolatú köldökkel. Jézust egy aléltan áhítatos Szent József tartja karjai közt, arcán a szenvedés hasonló kifejezésével, mint amilyet a budapesti és a Pratesi-féle kép bal szélén látható siratok arcán figyelhetünk meg. A festmény témája összhangban van a szent toszkán kultuszának fellendülésével. Józsefet ugyanis a III. Cosimo akaratából 1719. december 18-án celebrált istentiszteleten a Medici-dinasztia és a nagyhercegség védőszentjévé választották. Az esemény tiszteletére Giovacchino Fortini (1670-1736) készített emlékérmet. Maga a főherceg sokat tett a szent 18. századi firenzei népszerűsítéséért, még portrét is festetett magáról, amelyen Szent József képében jelenik meg.

4 A festményeken érezhető patetikus hangvétel jellemző Contira, aki ezt részben Francesco Trevisanitól (1656-1746) vette át 1699-től 1705-ig tartó római tartózkodása idején,

5 majd főképp első firenzei művein érvényesítette a velencei származású festőéihez közeli sötét tónusokban, olyan festményeken, mint például a firenzei San Jacopo Soprarno-templom Szentháromsága. A festő későbbi munkásságában mérséklődik ez a hangvétel, hogy végül, összhangban a Settecento „könnyed" vonulatával, merő pózzá váljék. Bizonyosan nem korai művek, feltehetően a második évtized vége és a harmadik évtized közé datálhatok az itt tárgyalt Siratások, és ennek megfelelően a cselekmény drámaiságát a színek ragyogása és az egyébként már a firenzei Seicento festészetére is jellemző színpadias testtartások szelídítik.

6 Conti egy további alkotása, amely egy londoni árverésen bukkant fel Giovanni Battista Piazzetta (1682-1754) követőjének alkotásaként, ugyanezt a korszakát képviseli.

7 Egy tündöklő szépségű Szent Lucia megdicsőüléséről van szó, amelynek jelenlegi őrzési helye a firenzei Moretti Galéria (65. kép).

8 A női szent, aki mellén keresztbe font karral a Santa Maria Lastra-templom Megdicsőült Szent Rókusához hasonlóan sugárzó nap előtt jelenik meg, szeretetteljes derűvel figyeli a ruhájával játszadozó, kedvesen féktelen gyerekangyalokat. A széltől dagadó, aláhulló lepel, Simone Martini (1284 körül-1344) Uffizi-beli Angyali üdvözletének angyalát mint illusztris előzményt idézheti emlékezetünkbe. A vonzó látványt nyújtó lebegő gyermekangyalok szintén visszatérő motívumai Conti festészetének, aki szerette ily módon élettel telíteni a tőle megrendelt, szinte kizárólag vallásos témákat. A vértanúság