Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Szent Margit - Kísérlet a rajz keletkezési helyének meghatározására

SZENT MARGIT KÍSÉRLET A RAJZ KELETKEZÉSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA FRITZ KORENY Az 1400 körüli stílusjelenség, az országhatárokon átívelő internacionális gótika jegyében készült, kevés fennmaradt rajz között régóta kitüntetett figyelem irányul a budapesti Szépművészeti Múzeum rajzgyűjteményében őrzött Szent Margitra (20. kép).

1 A rajz nemcsak méretét tekintve múlja felül a korszak nem kevésbé kvalitásos, de néha egy bélyegnél alig nagyobb, többnyire fej tanulmányokat ábrázoló lapocskáit, mint a cambridge-i Harvard University Angyali üdvözletét

1 vagy a Bécsi Mintakönyv rajzait,' hogy csak néhány markáns példát említsünk, hanem a budapesti művet mindenek előtt reprezentatív, az attribútumán álló szentet egész alakban megjelenítő kompozíciója teszi különlegessé. Az épségben fennmaradt lapon az alak szoborszerűen monumentális nagyságával példaszerűen mutatja be az 1400 körüli művészet ideálját. Már több mint száz éve foglalkozik a művészettörténeti kutatás a Szent Margitrajzzal, amely az Esterházy-gyűjteménnyel került a múzeumba. 15. század eleji, 1400-1410 közötti datálását illetően teljes az egyetértés, a készítés helyére vonatkozóan azonban különböznek a vélemények. Joseph Meder, Fritz Burger, Karl Theodor Parker vagy Franz Winzinger Rajna-vidéki, kölni környezetre gondolt, legutóbb Gerszi Teréz a frankó-flamand befolyást hangsúlyozta.

4 Kurt Rathe, Otto Benesch, Bernhard Degenhart, Otto Fischer, Alfred Stange és Rolf Wallrath osztrák eredetűnek vélte a rajzot. Karel Stejskal, Zoroslava Drobna, Jaroslav Pesina és Eörsi Anna ezzel szemben főképp a cseh jegyekre hívta fel a figyelmet.

5 Franz Oettinger némiképp finomította ezt a megállapítást, amikor a cseh művészet hatása alatt dolgozó augsburgi mestert feltételezett/' Erwin Mitsch a lap eredetét illetően szintén