Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Egy különös szolgaszobor az Egyiptomi Gyűjteményben

AZ ÍRÓTÁBLA A budapesti hamis írnokszoborral szemben a hozzáerősített írótábla kettős természetről tesz tanúbizonyságot: bár hátoldala modern megmunkálásról árulkodik, az előoldalán fennmaradt hieratikus felirat kétségkívül eredeti, óegyiptomi írnoki munka. A kisméretű, négyszögletes fatáblát egyetlen darab, könnyű, régi fából metszették ki.

46 A tábla szabálytalan, enyhén trapezoid alakú. Mindkét oldalát vékony, átlagosan 1 mm vastag, repedezett gesso borítja, ami az előoldalon a hátoldalhoz képest jelentős mértékben bebarnult. Ez a gipszes bevonat a jobb szegély mentén végig megmaradt, és nyomokban a felső, a felirat 5. és 6. kolumnája közötti szakaszon, illetve a bal szegélyen, a felső sarok közelében is kivehető, viszont az alsó szegélyről annak teljes hosszában hiányzik. A tábla előoldalán egy hat kolumnába rendezett korai középhieratikus felirat olvasható, a hátoldalon pedig a már említett, ügyetlenül megrajzolt, értelmetlen jelekből felépített másik felirat további nyolc kolumnáját találjuk. A hátoldal felirata a kéz, az íróeszköz és a tinta tekintetében is eltér az előoldalétól. A jelek túlnyomó többsége kör, ovális vagy lekerekített forma, melyek talán az előoldal ^,CZHD, A és (=) hieratikus megfelelőit utánozzák; a kolumnák fejlécre emlékeztető, legfelső jelei kifejezetten az 1-3. kolumna - ugyanakkor összetettebb hieratikus jelformákat idéznek: az 1. és 2. kolumna iniciális jeleiben egy-egy ülő emberi alak, a 3. kolumna nyitó jelében pedig egyértelműen a ËM^ jel köszön vissza. A jelenség kézenfekvő magyarázata az lehet, hogy a hamisító munkája során az előoldalon látott jelek formájából merített. Az előoldal középső és bal alsó szegmensében a felirat tekintélyes része eltűnt, a 4. kolumna gyakorlatilag teljes hosszában olvashatatlanná vált. Egyes jelek elmosódtak, és a 4., valamint az 5. kolumna alsó részén az írófelületre szurokszerű anyag rakódott. Az alsó szegélyt nagyjából a 2. és az 5. kolumna közti szakaszon ívesen bemetszették,

4 a középvonal alsó részénél pedig egy lyukat fúrtak a faszeg számára, amellyel az írótáblát a szobor bázisához erősítették. Ez a megoldás a jelek kismértékű rongálódásához vezetett, noha a lyukat szemmel láthatólag igyekeztek a 3. és 4. kolumna közti üres területre pozícionálni. Ezek szerint mind a furat, mind a bemetszés másodlagos.