Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - PERMANENT EXHIBITIONS - ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK - A Régi Képtár új állandó kiállítása
A XI. számú terem a nagyméretű táblaképeknek ad otthont. A körfolyosóról belépve a jobb oldali hosszú falon gótikus oltárok darabjai kaptak helyet: középen a Hans és Ivo Strigel által festett szárnyképek Mária halála, illetve három-három férfi szent ábrázolásával; a wiener-neustadti katedrálisból származó, a Winkler-epitáfium Mesterének attribuait, apostolmártíromságokat bemutató öt tábla, illetve Leonhard von Brixen Mária életének szentelt nagy oltárából négy tábla. Természetesen az a mód, ahogyan az összetartozó darabokat kiállítottuk, semmiképpen sem rekonstrukciós kísérlet. A bejárat mellett balra id. Hans Holbein Mária halála képe, melyet a festő első mestermüveként tartanak számon, jelentőségét kiemelendő önmagában látható. A nagyterein másik két falát már a reneszánsz nagy mestereinek szenteltük. A hosszú falon Anton Woensam egy évvel halála előtt készült Kálváriáján kívül csak id. Lucas Cranach, illetve műhelyének munkái szerepelnek, amit egyfelől a mester fontossága indokol, másfelől a gyűjtemény gazdagsága lehetővé is tesz. A bejárattal szemben pedig Hans Baldung Grien akt-párja, Ádám és Éva monumentális ábrázolása fogadja a látogatót, illetve zárja le a német reneszánsz festészet bemutatását (53. kép). Pontosabban, kronológiailag ide csatlakozik a harmadik, 14. számú kabinet, ahol Dürer és kortársai müveit gyűjtöttük csokorba. A kabinet középtengelyébe Baldung Grientől a Mater Dolorosa került, tőle jobbra és balra szakrális témájú alkotások, Albrecht Altdorfer Kálváriája és Madonna-képe, valamint Jörg Breu Kálváriája. Akét oldalfalon világi témájú festmények sorjáznak: Dürer közismert Férjiportréja mellett az id. Barthel Bruyn festette Petrus von Clapis-portré, illetve Cranach Össze nem illő párja kapott helyet. A másik oldalon Altdorfer Szerelmespárt ábrázoló freskótöredéke és egy ismeretlen sváb festő portré-párja látható. 4 A következő, 13. számú kabinet a prágai iskolát képviselő Bartholomeus Spranger és Hans von Aachen müvei mellett Johann König, Georg Flegel, Peter Binoit és az ifj. Johann Heinrich Schönfeld munkáival mutatja be a 17. század első évtizedeinek különböző törekvéseit a világi műfajokban. A 17-18. századi német és osztrák kiállításrész újjárendezése során alkalom nyílt arra, hogy a jelenleg rendelkezésre álló teremben és három kabinetben a jól ismert művek és néhány új szerzemény mellett közel harminc olyan festményt is bemutassunk, amely eddig méltatlanul szorult raktárba. Az anyag bővítése arra adott lehetőséget, hogy a kor valamennyi jelentős német és osztrák mestere egy, vagy akár több munkájával képviselve legyen a kiállításon, így a különböző festészeti irányzatok és műfajok minden korábbinál árnyaltabban kerülnek bemutatásra. A sort a 17. század legmarkánsabb német festőegyéniségei, Johann Liss, Johann Heinrich Schönfeld és Johann Heinrich Roos müvei nyitják, mellettük azonban a X. számú nagyteremhez kapcsolódó 12. számú kabinetben sokoldalú kép tárul fel a különböző német mestereknek - a történelmi helyzetből adódóan egymástól olykor elszigetelt - útkereséséről. A történeti festészet tárgyias és ún. imaginárius irányzatának bővebb bemutatása érdekében integráltuk a kiállításba a kiváló Schönfeld4 A korai német képek elhelyezésével kapcsolatban Urbach Zsuzsa véleményét is kikértük, segítségét ezúton is köszönjük.
