Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)

Barent Fabritius Manoah áldozata újra Magyarországon

mérete egyező, a két rész egykori együttesét kérdésessé teszi számára a háttér és az aureola színkülönbsége, valamint az angyal pillantása. Véleménye szerint ugyanis, a bibliai szöveget követve, az angyalnak el kellene repülnie, ahelyett, hogy lefelé tekintene. Az angyal festésmódját Rembrandt 1650-es évek második felében készült müveivel rokonítja, és nincs kétsége a mester szerzősége felől. Mivel azonban Fabritius Leidenben, Rembrandt pedig Amszterdamban dolgozott az 1650-es évek második felében, a két mester együttműködésének mikéntje nyitott kérdés maradt a számára. 8 Wilhelm R. Valentiner Rembrandt monográfiájában a képet a kérdéses, illetve az oeuvre-ből elvitatott művek közé sorolta, mint lehetséges Rembrandt alkotást, amely feltehetően Aert de Gelder Manoah áldozata képéből lett kivágva. 9 Hoofstede de Groot a jelentős 17. századi holland festők müveinek tízkötetes kritikai katalógusában Rembrandt alkotásai között, provenienciájának részletes felsorolásával szerepeltette, a következő leírással: „Rafael arkangyal, majdnem térdig, lesütött szemmel, kissé jobbra fordulva. Feje fölött dicsfény, amely több ragyogó csillagból áll. Állítólag kivágat Barent Fabritius Manoah áldozatát ábrázoló képéből, amely legutóbb Berlinben a Gebhardt (sic!) árverésen volt, 1911. nov. 10-én, 92. számon." 10 Megadja még a fatábla eredeti (24,5 x 18,5 cm), valamint három oldalán megtoldott, aktuális méretét (26 x 23,5 cm) is. A kép 1908-ban már a párizsi Schloss gyűjteményhez tartozott, ahol 8 C. Hofstede de Groot, Die Rembrandt-Ausstcllungen zu Amsterdam (September-October 1898) und zu London (Januar-März 1899), Repertóriumför Kunstwissenschaft 22, Heft 2 (1899), 161-162. 9 Rembrandt. Des Meisters Gemälde in 643 Abbildungen, Klassiker der Kunst, Hrsg. W. R. Valentiner, Stuttgart-Berlin 1908, 566, Abb. 543: Angyal-tanulmány, 1655-1560, Párizs, Adolph Schloss gyűjtemény. Valentiner hivatkozik Hofstede de Grootra, de a megadott hely {Repertórium für Kunstwissenschaft 1905, 575) hibás. A folyóirat egy évvel korábbi számában, az 573-578. oldalon valóban olvasható a szerzőtől az 1904-es düsseldorfi kiállításról kritika, itt azonban sem az Angyal képről, sem Aert de Gelderről nem esik szó. Lehetséges, hogy a kép Aert de Gelder név alatti említése csak véletlen elírás. 10 Beschreibendes und kritisches Verzeichnis der Werke der hervorragendsten holländischen Maler des XVII. Jahrhunderts, Hrsg. C.Hofstede de Groot, Bd. 6, Rembrandt, Nicolaes Maes, Esslingen-Paris 1915, 20-21, Nr. 28. Proveniencia: Martin Colnaghi mükerekedőnél, London; David P. Sellar mükerekedőnél, London, 1889. június 6-ig; Adolph Schloss gyűjtemény, Párizs; Charles Sedelmeyer műkereskedőnél, Párizs (lásd Illustrated Catalogue of 300 Paintings by Old Masters of the Dutch, Flemish, Italian, French and English Schools being some of the principal pictures which have at various times formed part of the Sedelmeyer Gallery, Paris 1898, no. 146: „Angyal-tanulmány. Aureolás angyal kisméretű félalakja. Fehér tunikát visel, amely csak a jobb kezét engedi látni. Világos haja hullámokban omlik a vállára."); Alfred Strasser gyűjtemény, Bécs, 1898-1899; François Kleinberger műkereskedőnél, Párizs; Adolph Schloss és örökösei gyűjteménye, Párizs, kimutatható 1908 és 1943 között. Árverésen: Sellar gyűjtemény árverése, Párizs, 1889. június 6. (lásd Catalogue de Tableaux Anciens composant l'importante collection de M. Sellar de Londres, Paris, Galerie Georges Petit, no. 57: „Rafael arkangyal. Háromnegyed alakban. Fehér színű Uinikája látni engedi jobb kezét. Az arcot, amely dicsfényből emelkedik ki, a vállra omló haj keretezi. E lendületesen és szikrázó színekkel megfestett tanulmány Az angyal elhagyja Tóbiás családját című képhez készült első gondolatnak tűnik. Ez a tábla a londoni Királyi Akadémia kiállításán szerepelt 1885-ben.") Kiállítva: London, Royal Academy, 1885 (lásd a Sellar katalógus idevonatkozó, feltehetően téves adatát, ibid.); London, Royal Academy, 1887. évi téli kiállítás, no. 57; Amszterdam, Stedelijk Museum, Rembrandt összegyűjtött remekmüvei Őfelsége Wilhelmina királynő beiktatása alkalmából, no. 86.

Next

/
Oldalképek
Tartalom