Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
„Őexcellenciája Képtárának legfőbb büszkesége." Carpio VII. márkijának Correggiója
levő festmény Carpio márkijának tulajdonába kerül, aki tudatában lévén értékének, dicsőítő felirattal ellátott metszetet készíttet róla Teresa del Póval, ily módon propagálva a márki képgyűjteményének nagyszerűségét. 32 Nem ez volt azonban az első alkalom, hogy Correggio híres müvéről metszet készült. François Spierre (Nancy, 1639 - Marseille, 1681) már készített egyet, amikor a kép még az Aldobrandini gyűjteményben volt. 33 Teresa del Po don Gaspar római hivatal viselése idején állt a márki szolgálatában. Római arisztokrata körökben képmások és finom pasztellek alkotójaként övezte elismerés. 1678-ban az Accademia di San Luca tagja lett, ekkoriban figyelt fel rá don Gaspar is. Jóllehet metszői tevékenységét, amelyet gyakran testvérével, Giacomóval együttműködve fejtett ki, még nem tanulmányozták behatóan, igen valószínű, hogy más müveket is készített don Gaspar részére. 34 Amikor 1683-ban Carpio márkija Nápolyba költözik, Po családja egy pillanatig sem tétovázik elhagyni az Örök Várost, hogy kövesse a nagy mecénást. 35 Sok más művész is így tett, akik megszenvedték XL Ince pápa szigorú, művészi szabadságot korlátozó politikáját, és akik a spanyol követ udvarában valóságos „oázisra" leltek. Nápolyba érve del Po tanúságot tesz rátermettségéről az alkirály szolgálatában, metszett „pillanatképekben" örökíti meg az alkirályság ünnepségeit és szertartásait, és metszeteket készít őexcellenciája gyűjteményének darabjairól, Correggio Szoptató Madonnájáról is, amely a márki gyűjteményének egyik legjobb müve, és amelyre méltán lehetett büszke, ahogyan a dicsőítő feliratban is olvassuk: „Az igen tisztelt don Gaspar de Haro y Guzmán Úrnak, Carpio és Helice Noha arról, hogy a festmény a Muzio Orsinitól való vásárlás révén került Carpio VII. márkijának gyűjteményébe Teresa del Po metszetének felirata révén már eddig is tudtunk, a szerzeményezés mindmáig nem volt dokumentálva. Teresa del Póról lásd B. De Dominici, Vite de pittori, scultori ed architetti napoletani, vol. III, Napoli 1742, [1971], 515-516. Metszői munkásságáról lásd D. Minonzio, T. del Po, The Illustrated Bartsch, vol. 45, Commentary, 267 skk. (bibliográfiával). A testvére, Giacomo rajza nyomán készült metszet 16844?en kelt. Eltérően az 1682-es római inventár leírásától, amely a másik gyermeket a kis Szent Jánossal azonosította, Teresa del Po szárnyakkal ábrázolta a figurát, vagyis angyalként, ugyanúgy mint a maga metszetén Spierre. A metszet egy példányát a madridi Biblioteca Reale őrzi, IX-M. 1205/104, közzétette Gould 1976 (2. j.), fig. 95B. A metszetet Garas Klára is reprodukálja, lásd Garas 1989 (2. j.), 40. B. de Dominici ezekkel a szavakkal utal rá: „[...] rézmetszeteket és rézkarcokat készített kiváló mesterek és Giacomo bátyja különböző müveiről, így rézbe véste Carpio márkija számára (aki őt nagyon kedvelte) a Correggio kezétől való szép és híres Madonnát Gyermekével és kis angyallal, ami nevezett uraság birtokában volt. A kis kép négyzetalakú volt, hasonló ahhoz, amelyet tondo formában rajzolt meg hírneves vésőjével Francesco Spierre." (De Dominici 1971, 515). A Biblioteca Reale ugyanazon kötetében található egy rézmetszet az alábbi felirattal: "REVERENDISS PATRI JOANNI PAVLO OLIVA SOCIET: IESV PRAEPOSITO GENER: / deiparam Virginem Puero Iesu vera praebentem magni illius Antonij Corrigiensis Opus Religiös pietatatistu ac devoti in te animi mei perpetuum monumentum D.D. Francs Spiere." Vö. M. Mursini, Correggio tradotto. Fortuna di Antonio Aliegri nelle stampe di riproduzione fra Cinquecento e Ottocento, Milano 1995, 154 (bibliográfiával). Mursini a mű más metszeteit is közli, nem idézi ugyanakkor Teresa del Po Carpio márkija részére készített metszetét. Vö. The Illustrated Bartsch (32. j.), vol. 45, 267 skk. U. Prota Giurleo, Pittori napoletani del Seicento, Napoli 1953, 69.
