Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Protomé-díszes bronzhydria
AZ UGRÁSRA KÉSZ OROSZLÁNALAKKAL DÍSZÍTETT HYDRIÁK CSOPORTJA A spártai produkcióban számos példa akad ugrásra kész vagy fekvő oroszlán alakját formázó protomékra, amelyek azonban nem hydriák alsó fülvégét szokták díszíteni, mint esetünkben, és stílusukat tekintve is kevéssé illenek ide, jóllehet szintén korai időszakra, a 7. század végére keltezhetők. 58 Meggyőző párhuzamot szolgáltat azonban egy már többször említett, Olympiából származó hydriafül-töredék. Ezen az oroszlánprotomé nemcsak ugyanazon ponton - az alsó fulvégen - található, hanem stílusa szempontjából is láthatóan hasonló. 59 Az egyszerű, szinte durva, mélyen bevésett arcvonások, a kerekded pofa és a gallérsörény hiánya azonos kéz munkájára utalnak. A különbségek, mint az orr körüli rész félkör alakú rajzának és az oldalsó kígyók hiánya, valamint a fogó trapézalakja 60 kevésbé jelentősek a hasonlóságokhoz viszonyítva, főként miután a fél-rotellák külső oldalán is pontosan ugyanazokat a félköröket látjuk viszont, amelyeket a budapesti hydria oldalsó füleinek fél-rotelláin és a protomék alatti tárcsákon is megfigyeltünk (15, 26, 40d-e kép). 61 A rovátkákkal kitöltött félkörívet egyenesen a bronzmüves kézjegyének tekinthetjük. Az olympiai töredéket publikálója „kora archaikus"-ként határozta meg. 62 Szintén nagyon hasonló, de másik műhelyből származik egy a krétai Zeus-barlangban talált hydriafogó (32. kép). 63 Az alsó fülvég oroszlánprotoméja a megszokott, gallérsörényes lakón típusnak felel meg, bár a sörényt kivételesen nem díszítik sugárirányú rovátkák, hanem csak egy cikkcakk-vonal. 64 Akár csak a budapesti hydrián, a krétai hydriafülön is egy-egy kígyó jelenik meg az oroszlánprotomé két oldalán, amelyek hasonlóan rövid, bár hegyes fejjel félkörívben fekszenek az edény vállára. Egyéb tekintetben a krétai edényfúl kígyófejci finomabb rajzúak: Vö. egy spártai ruhatűpár oroszlánjaival (Stibbe 1996 [20.j.], 364 skk, Nr. 4, Abb. 3, Taf. 27,4), lásd továbbá egy Olympiából származó oinochoé felső fűlvégének oroszlánjait (Herfort-Koch 1986 [9. j.], 83, Nr. K 15, Taf. 2,1) és egy másik, Delphoiből származó oinochoé alsó fülvégét (Th. Weber. Bronzekannen, Frankfurt am Main 1983, 258 sk., Nr. I.C.2; Stibbe 1996 [20. j.], 376). Olympia, Museum, ltsz. B 5241, B 5473, lelőhelye Olympia („SO, O 10 Nord, 8.12.1963"), magassága: 6,6 cm; lásd Gauer 1991 (18. j.), 144, 260, Nr. Hy 21, Abb. 27,3, Taf. 89,3; Stibbe 1992 (9. j.), 46^t7, 60, no. M2; Stibbe 1996 (20. j.), 356 és 2. j., 376. Ennek a trapézfonnának számos párhuzama akad a spártai művészetben, lásd ibid., 357 skk., Nr. 2, Taf. 24,1-2 és 360 skk., Nr. 3, Taf. 27,1, mindkettő a formakísérlet korai szakaszához tartozik. Véletlen egybeesés, hogy az olympiai fűltöredék egyik fél-rotellájának karja pontosan ugyanolyan módon van letörve és újra összeillesztve, mint a budapesti hydria egyik oldalsó fülén (13. kép). Gauer 1991 (18.j.), 144, valamint ibid., 260, Nr. Hy 21: „March? hocharch 1, Ende 7./Anfang 6. Jh." Ez a keltezés nekem túl későinek tűnik, Gauer a tárgyat minden további nélkül „lakónnak" tekinti. Iraklion, Régészeti Múzeum, ltsz. 153, magassága: 17,5 cm; lásd F. Halbherr, Scavi e trovamenti nell' antro di Zeus sul Monte Ida in Creta, in Museo Italiano di Antichità Classica, vol. 2, Firenze 1886, 740-741, n. 2; K. A. Neugebauer, Reifarchaische Bronzevasen mit Zungenmuster, Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Römische Abteilung 38-39 (1923), 390 és 3. j.; id., Archaische Bronzehydrien, Archäologischer Anzeiger (1925), 181; E. Diehl, Die Hydria. Formgeschichte und Verwendung im Kult des Altertums, Mainz 1964, 8, 213, Nr. B 4, Taf. 1,2; Gauer 1991 (18. j.), 145. Stibbe 1992 (9. j.), 46^17, 60, no. Ml; Stibbe 1996 (20. j.), 376. Lásd még Stibbe 2005 (2. j.), 21-31. Gauer 1991 (18. j.) itt már a felfüggesztett oroszlánbőrre gondolna.
