Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Protomé-díszes bronzhydria
méretben terrakottában is utánozták. 23 Ezeken a női fejek a tál szélén önállóan is megismétlődnek. Valószínűleg az ilyen példákat tarthatta szem előtt a bronzhydria mestere is. 24 Ez kronológiai szempontból is megfeleltethető az általunk fentebb meghatározott keltezéssel, mivel a perirrhantérionok szintén a 7. század második felében keletkeztek. 25 Az említett isthmiai perirrhanterion tartófiguráinak feje áll a legközelebb a hydrián láthatókhoz (15-16, 18. kép). Láthatóan megegyezik az arc körvonala és a hasonlóan nagy szemek, az erőteljes orr és a keskeny száj a vastag ajkakkal, amelyek a száj szegleteinél enyhe mosolyra húzódnak. Bár a füleket különbözően alakították ki az egyenes, függőleges vonalban húzódó halántékokon, mintázás nélküli ábrázolási módjuk mégis azonos. Profilnézetből is felismerhető, hogy egyazon „család" tagjai (36. kép). A nagy számú párhuzam, amelyet M. C. Sturgeon az isthmiai perirrhanterion-korékra hoz, mind egyazon irányba mutat: mindannyian a 650 körüli évekből származnak. 26 Különösen érdekes összehasonlítani a hydria protoméit egy Olympiából származó, Karlsruheben őrzött bronzfejjel, amely Dörig szerint valószínűleg a fent említett márvány és terrakotta kariatidákhoz hasonló tartófigura része lehetett (39. kép). 27 Az üreges bronzöntés egyik legkorábbi fennmaradt példájáról van szó. 28 A tárgyat tekintették már lakónnak (Jenkins és Dörig), krétainak (Studniczka és Eckstein) és samosinak (Kyrieleis, Ohly és Walter). E feltevések lényegében be is határolták készülésének lehetséges helyét, egyszersmind jól mutatják a besorolás körül uralkodó bizonytalanságot is. A fej rokonsága a bronzhydria protoméival félreismerhetetlen: 23 Lásd például Atti e memorie della Societá Magna Grecia 3 (1960), 74, tav. Villa; Atti e memorie della Società Magna Grecia VII (1964), 120, n. 109, tav. LVIII („Imitazione laconica"). 24 A hydriákon gyakran megjelenő kosprotomék ötlete ugyanígy származhat a perirrhantérionokról, lásd ehhez alább. 25 Lásd Sturgeon 1987 (22. j.), 31 skk. 26 Ibid., 31 35. 27 Ibid., 33, pis. 82b-c; J. Dörig, Zur Heimat des Bronzeköpfchens in Klagenfurt, in Forschungen und Funde. Festschrift Bernard Neutsch, Innsbruck 1980, 112; F. Eckstein ezzel szemben elképzelhetőnek tartja, hogy thymiatérion része volt, lásd Dädalische Kunst auf Kreta im 7. Jahrhundert v. Chr., Hrsg. Hamburgisches Museum für Kunst und Gewerbe, Mainz 1970, 54. 28 Karlsruhe, Badisches Landesmuseum, ltsz. F 1890, magassága: 8,5 cm; lásd F. Studniczka, Ein frühgriechischer Bronzekopf in Karlsruhe, in Antike Plastik. Walther Amelung zum sechzigsten Geburtstag, Berlin-Leipzig 1928, 245 skk., Taf. 20; R. J. H. Jenkins, Dedalica. A Study of Dorian Art in the Seventh Century B.C., Cambridge 1936, 38 sk; D.Ohly, Frühe Tonfiguren aus dem Heraion von Samos II. Die menschliche Figuren, Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Athenische Abteilung 66 (1941), 30, Taf. 26; H. Walter, Ein samischer Elfenbeinjüngling, Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Athenische Abteilung 74 ( 1959), 45 sk; CI. Rolley, Bronzes grecs, Monumenta Gracca et Romana, Griechische Kleinkunst, vol. 5, Leiden 1967,4, no. 36, pl. 10; Eckstein 1970 (27. j.), 52-55, Taf. 20-21; H. Kyrieleis, Archaische Holzfunde aus Samos, Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Athenische Abteilung (1980), 97; Dörig 1980 (27. j.), 112, Taf. 21,8; 24, 19, 21; Sturgeon 1987 (22. j.), 33, pis. 82b—c; J.Floren, Die geometrische und archaische Plastik, Die griechische Plastik, Bd. 1, Hrsg. W. Fuchs-J. Floren, München 1987, 361 és 111. j.; M. Maas1. Riegl-L. Hünnekens, Badisches Landesmuseum. 150 Jahre Antikensammlungen in Karlsruhe 1838-1988, Karlsruhe 1988, 88, 90 és 63. j.; J. Vokotopoulou, Ellenike Techne. Argyra kai chalkina erga technes, Athen 1997, 59, no. 23 (színes képpel); Bieg 2002 (21. j.), 15.
