Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)

A gamhudi koporsók gallérjai

Az Újbirodalom óta ismert motívum a koporsók gallérdíszein a sakktáblaminta,

78 melyet később is gyakran alkalmaztak, még kisbronzokon is feltűnik.

79 Népszerűségét jelzi, hogy Ptah-Szokárisz-Ozirisz szobrokra is rákerült.

80 Sziromminta Mindössze három budapesti koporsón fordul elő a szirom motívuma. Az 51.2012 leltári számú koporsón a nyakpánton és a galléron egyaránt megtalálható, az 51.1988 leltári számún csak a nyakpánton, az 51.1997-esen pedig csak a galléron tűnik fel. Alul lekerekített, egyenes oldalú, hosszúkás szirmok alkotják ezt a mintát, amelyeket belül - az 51.2012 leltári számú koporsón és a gamhudi koporsókból származó kartonázs gallérokon fennmaradt maradványok alapján

81 - két kis egyenessel tagoltak. Ezekben a sávokban leginkább a piros hátteret kedvelték, de amikor a motívumot többször is megfestették egymás alatt, mint a fent említett koporsó gallérján és nyakpánjtán is, a piros hátterű sáv kékkel váltakozott. Maga a minta régi hagyományra vezethető vissza, már a XVIII. dinasztia korában is használták. A lótuszszirom kedvelt motívum volt, a lekerekített szirom típus azonban ritkábban tűnik fel. Ritmikus ismétlődése máshol is megfigyelhető, így például az el-hibehi koporsókon.

82 GALLÉR DÍSZÍTÉSEK CSOPORTOSÍTÁSA Mivel a gallérok és nyakpántok motívumai a gamhudi romboid és hasas koporsók esetében részben megegyeznek, és kivitelezésük módja is azonos, egyértelműnek tűnik, hogy a hasas és romboid koporsók - legalábbis bizonyos időszakokban egymással párhuzamosan, egy helyen készültek. A koporsók formája alapján tehát nem, vagy csak részlegesen lehet kronológiai rendet felállítani. A díszítés összhatása, a színek megválasztásának egységessége, a gallérokon is megjelenő motívumkincs, a díszítések kialakításában megmutatkozó szerkezeti egység mind amellett szól, hogy a koporsók egy önálló, regionális stílust képviselő műhely termékei. A műhely lokalizálása egyelőre nem lehetséges, a koporsók mérete és főként a hasas koporsók súlya miatt azonban logikusnak látszik, hogy egy viszonylag közeli, közép-egyiptomi településen működhetett. A sok publikált koporsó ellenére azonban kevés összehasonlító anyaggal rendelkezünk, mivel ezek rendszerint más területekről származnak. Kézenfekvő lenne azt feltételezni, hogy a B. V. Bothmer, Brief Guide to the Department of Egyptian and Classical Art, The Brooklyn Museum, Brooklyn 1974, 48. A Harmadik Átmeneti Korral kapcsolatban lásd Davies 2001 (17. j.), pl. 53,3^4. A Késői Korral kapcsolatban lásd Kueny 1979 (34. j.), 104-105, no. 124, Théba?; Lacovara - Trope 2001 (22. j.), 56; Feucht 1986 (30. j.), 125-127, Nr. 279. Például Karomama szobra, lásd Andreu-Rutschowscaya-Ziegler 1997 (21. j.), 176, no. 86. Például Sotheby's Antiquities and Islamic Art, June 12th 2001, New York 2001, 142, no. 216. Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 52.636, 58.1845. Lásd Botti 1958 (20. j.), 28-29; Küster 1998 (30. j.), fig. 8.