Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Toszkán művészeti körből származó „Salvator incoronatus" domborművekről
budapesti darab önálló karakteréhez, és azt feltételezzük, hogy domborművűnk firenzei eredetű lehet. A toszkán városban meghonosodhatott a „Salvator incoronatus" dombormű típus, mely feltehetően - már kis méretei miatt is - házi ájtatosság céljául szolgált, akár diptychon részeként Mária domborművei együtt, akár önállóan. A viszonylag kevés fennmaradt példány alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy hol készültek el az első példányok a németalföldi festett diptychonok hatására. A feltehetően Firenzére lokalizálható budapesti darab készülési ideje egyszerű, nyugodt formaalkotása miatt 1480 körüli időre tehető. 15 A „Salvator incoronatus" ikonográfiái típusnak továbbéléséről tanúskodik egy színes márvány példány. A töviskorona, a könnyek a klasszikusan szép arcon, a csigákba rendezett haj ábrázolása, a mellképszerű vágat, a „Salvator incoronatus" típus későbbi megjelenése. Ez a 16. század első feléből való firenzei munkaként meghatározott polychrom darab a római Sangiorgi Galleria-ban szerepelt egykor. 16 Újabban későbbi replikaként írtak róla. 17 Fényképe Balogh Jolánnak, a Régi Szoborosztály alapítójának és egykori vezetőjének gyűjtésében is szerepelt. A fényképet azzal a megjegyzéssel látta el, hogy Magyarországon megszerzésre érdemes hasonló darabot ismer Erdős Renée írónő hagyatékában. E feljegyzés alapján arra következtetünk, hogy a budapesti darab a Kadosa gyűjteményt megelőzően ebben a hagyatékban lehetett. Balogh Jolán is láthatta valamikor. Feljegyzésének idejét nem tudjuk megállapítani, és azt sem, miért nem tudta ő ezt a kitűnő műtárgyat annak idején a Szépművészeti Múzeum számára megszerezni. Említésre méltó, hogy Erdős Renée férje, Fülep Lajos művészettörténész professzor volt. Lehetséges, hogy ő vásárolta meg egykor Olaszországban, talán éppen Firenzében az alkotást. A bemutatott művek alapján megállapíthatjuk, hogy a „Salvator incoronatus" ábrázolások a szobrászatban a németalföldi, szállítható diptychonok hatására a toszkán körben születhettek meg. Általában a heraldikai jobboldalon szereplő Krisztus ábrázolások korábban készültek, és feltehetően diptychonhoz tartoztak. 15 Meg kell jegyeznünk azt, hogy a luccai körben is megtalálható a könnyező, töviskoronás Krisztus ábrázolása. Hivatkozunk itt a firenzei Bargellóban található, Matteo Civitali művének meghatározott, megostorozott Krisztus mellképszerű, ruhátlan felsőtestű ábrázolására. (Yriarte: i.m. 1886 [6. j.], 119; Harms: i.m. 1995 [6. j.], 225, Abb. 60; Matteo Civitali e il suo tempo. Kiállítási katalógus. Lucca 2004, 395.) Ennek azonban más az ikonográfiái eredete, mint a tárgyalt domborműveknek. 16 Galleria Sangiorgi. Roma 1909,483. sz. 16. századi firenzei márvány dombormű. Polychrom, 41x25 cm. Az említett dombormű fényképét Balogh Jolán abból a célból vette fel gyűjtésébe, hogy az Erdős Renée írónő hagyatékában lévő művel - melyet meg kívánt szerezni a Szépművészeti Múzeum számára - összevethesse. Feltételezésünk szerint ez azonos lehetett domborművűnkkel, amely Kadosa Pál zeneszerzőhöz került előbb és a későbbiekben, 1996-ban vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum. 17 Pisani, L.: Prospettiva 106-107 (2002), 148.
