Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Toszkán művészeti körből származó „Salvator incoronatus" domborművekről

Meg kell említeni, hogy már a „vera icon" ábrázolásoknak is volt diptychonban megjelenő formája. Krisztus a heraldikai jobboldalon szerepelt itt is, Mária pedig a heraldikai baloldalon.

5 A németalföldi festészet a szenvedés ábrázolása mellett is megőrzi Krisztus arcának nemes szépségét. A töviskoronás, könnyező Krisztus inkább az emberiség miatti bánatot fejezi ki, mint az elszenvedett fizikai fájdalmak okozta kínokat. A budapesti dombormű ennek a Németalföldön kialakult ikonográfiái típusnak jellegzetes példája. Az arányosan szép arc, melyet a dekoratív haj keretez, eszményített. A szenvedésre a könnycseppek és az összevont szemöldök utalnak csupán. Ma már csak nyomokban ismerhető fel a régi aranyozás ezen a kiváló olasz reneszánsz alkotáson. A Vir dolorum és Ecce Homo töviskoronás Krisztus ábrázolása az olasz szobrászatban félalakos, vagy mellszobrokon, domborműveken jelent meg elsősorban. A luccai Matteo Civitali és követőinek alkotásaira utalunk főként, melyek hatással voltak az olasz reneszánsz, elsősorban Toszkána művészetére.

6 Ezeken Krisztus arcán általában nem láthatóak könnycseppek. A könnyek elsősorban a festmények hatására jelentek meg a domborműveken. Feltehetően a „Salvator incoronatus" festmények és a töviskoronás Krisztust ábrázoló büsztök együttes hatására alakult ki a szobrászatban az a dombormű típus, mely a töviskoronás könnyező Krisztust ábrázolja, mellképszerűen. A büsztök hatását legkarakterisztikusabban a párizsi Jacquemart André Múzeum katalógusának szerzője által luccai műként meghatározott „Salvator incoronatus"-t ábrázoló dombormű mutatja (28. kép).

7 Ezen Krisztus erősen a dombormű baloldala felé fordul, lehetőséget adva a mellszoborszerű kivágás minél plasztikusabb megjelenítésére. Az arctípus klasszikus szépsége, a hajfürtök hullámzó és csigákban végződő faragásmódja, a glória kialakítása rokon a budapesti domborműével. Az arckifejezés fizikai fájdalmat is éreztető vonása a szenvedés miatt erősen megnyíló ajkakkal már egy kevésbé idealizált változatot mutat. Ezt az alkotást a kutatás már igen korán a luccai körben helyezte el, de a legújabb vélemény szerint újra a Márványmadonnák Mesterének körében kell keresni mesterét.

8 Ez a Párizsban lévő mű az 1975-ös katalógusban a 16. század első felére datált, mint ahogy a másik ebbe a típusba tartozó - szintén ugyanabban a múzeumban lévő - a katalógus szerzője által luccainak tartott dombormű is (29. kép).

9 5 Höhle, E.-M.: Ein unbekanntes Christus Bild Rueland Erueaufs des Älteren. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte. Wien-Köln-Graz 1983, 205-208. 6 Yriarte, C: Matteo Civitali. Paris 1886; Harms, M.: Matteo Civitali. Bildhauer der Frührenaissance in Lucca. Münster 1995. 7 Moureyre-Gavoty: i.m. 1975 (3. j.), cat. 145. 8 Harms: i.m. 1995 (6.J.), 157-158. 9 Moureyre-Gavoty: i.m. 1975 (3. j), cat. 144.