Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

„La gigantesque horreur de l'ombre Herculéenne" Járulékos festésű vörösalakos vázák Apuliában

„LA GIGANTESQUE HORREUR DE L'OMBRE HERCULÉENNE"

1 JÁRULÉKOS FESTÉSŰ VÖRÖSALAKOS VÁZÁK APULIÁBAN Természetesen Beazleyről van szó. Az Etruscan Vase Painting talán érdeménél kevesebb figyelmet és méltatást kapott tudományos és még kevesebbet nem szorosan véve tudományos körökben. Érthető ez, ha az attikai vázafestészettel foglalkozó műveinek monumentalitásához mérjük, nem kisebb mértékben akkor, ha a megjelenés idején az etruszkok iránt Itálián kívül megnyilvánuló lenéző közömbösséget is számításba vesszük, - „amit én nem osztok", szögezi le a kötet előszavában. De ugyancsak része volt benne annak is, hogy a műnek elsősorban hét utolsó fejezete olyan, korábban jórészt, sőt sok esetben teljesen járatlan területekre terjedt ki, amelyeknek érintésére címe alapján aligha lehetett számítani. Nemcsak a festetlen vázákról van itt szó, hanem arról, hogy úttörő módon nyúlt hozzá a délitáliai kerámia néhány csoportjának feldolgozásához is. Mindezt a második világháború idején nemcsak az autopszia, hanem mindenfajta kommunikáció lehetőségeinek súlyos akadályai közt, amelyeknek szükségképpen negatív hatását jól érezte, és nem mulasztotta el már az előszóban kiemelni: „a csoportok kicsik, sok az egyedi darab, a csoportok egymáshoz való viszonya tisztázatlan, a műhelyek lokalizálása bizonytalan, a keltezés nem határozható meg pontosan". Jó időnek kellett eltelnie, míg a kutatók érdeklődése, főleg az olasz régészet szervezetében a hatvanas évek közepétől bekövetkezett változások nyomán, ezek felé a területek felé fordulhatott. Nem sok év kellett ezután ahhoz, hogy az érdekeltek körében itt is megkezdődjék az attikai vázafestészet kutatásában szinte Beazley halála percétől megindult küzdelem a nagyságában nyomasztó örökséggel. Értelmetlen volna tagadni, hogy ennek pszichológiai motívumaitól független, jelentős pozitív eredményei születtek. Nem kevésbé értelmetlen volna azonban Beazley tételeinek valamennyi, pusztán az árnyéka előli menekülés kényszerétől indokolt korrekcióját lelkesen üdvözölni, annak mérlegelése nélkül, hogy egyfelől milyen előzményekből indulhatott ki, másfelől pontosan mit állított és - továbbmenőleg - mit állíthatott 1946-ban, könyvének lezárásakor.

2 1 Irtóztató árnyéka Herkulesnek. (Ford. Kosztolányi Dezső). José-Maria de Heredia, Fuite de Centaures (A kentaurok futása). 2 Erre vonatkozólag elég egy adatra utalni. Az Előszóban külön köszönetet mond annak, aki a CVA „új olasz köteteit" megszerezte számára; a világháború alatti hosszú szünet előtt az utolsó olasz kötetek 1942-ben jelentek meg (CVA Tarquinia 2, CVA Genova-Pegli 1), a következő már a könyv megjelenése után, 1950-ben (CVA Napoli 1).